„Juhász Gyula” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
1. sor:
'''Juhász Gyula''' ([[w:hu:1883|1883]]-[[w:hu:1937|1937]]) magyar költő
== Idézetei ==▼
▲==Idézetei==
* Ha egyszer tavasz akar lenni: az összes jégpáncélok hiába erőlködnek és tiltakoznak.
10 ⟶ 8 sor:
* Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
* Elrévedezni némely szavadon,
: mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
: És rajta túl derengő csillagok.
* A munka nemesít, a robot gazdagít. Csak nem a robotost gazdagítja.
* Mennyi szépségversenyt rendeznek ebben a csúnya világban! Jóságversenyt még nem rendeztek soha.
32 ⟶ 30 sor:
'''Máramarossziget'''
Magyar Kelet bazárja volt e város,
Fajok tanyája, ódon és kies,
Közel az éghez s a magyar határhoz
S a vándorló költőhöz is szíves.
Kegyes atyáknál öreg iskolában
Magyart, latint oktattam itten én,
Párizs felé szállt akkor ifjú vágyam,
Fiatalságom ódon Szigetén.
Párizst kerestem és könyvekbe bújtam,
Míg az idő szállt -- ó én drága múltam --
Örökre meddőn és múlasztva múlt.
Egy fiatal lány szeme átvilágol
Felém e fényből, mint a másvilágból
És vissza, vissza nem visz oda út.
</poem>
<poem>
'''A békekötésre'''
Magyar Tiborc, világ árvája, pórja
Nézz sírva és kacagva a nagyokra,
Kik becstelen kötéssel hámba fognak,
Hogy tested, lelked add el a pokolnak!
De azután töröld le könnyedet
És kacagásod jobb időkre tedd,
Úgy állj eléjük, mint a végitélet
Bús angyala, ki e világba tévedt:
Urak, világnak gőgös urai,
Nem gyásznak napja nékem e mai,
Emlék, remény lelkemben úgy remeg,
Mint villámos viharban az egek!
Kardom letettem, várok, dacolok,
Az Isten él és a vén föld forog,
Mene, Tekel, Fáresz: fölírva van
Bitang hódítók palotáiban.
Már reng a föld, már villámlik az ég,
Lesz itt ítélet, harag napja még
S világok romján, tűnt gazok felett
Én még hozsánnát énekelhetek!
Hozsánnát néked Istenem, te nagy,
Szabadság, aki lelkem lelke vagy
S magyarként és emberként
Élem tovább az örök életet!
</poem>
== Külső hivatkozások ==
{{wikipédia}}
| |||