„Madách Imre: Az ember tragédiája” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→A műről: mégse! |
|||
188. sor:
:: [[Arany János]] levele [[Madách Imre|Madách Imréhez]], 1861
... nekünk pedig, ha nehány nagy írónk van, de nagy irodalmunk nincs. Azért bizonyos, hogy Az ember tragédiáját Faust mellé állítani, sőt talán még megismerni is, a külföld nem fogja. Nekünk pedig úgy tetszik, hogy a világ egyik legnagyobb elméjének e remekművét el nem éri is, de van pont, melyben felülmúlja. S ez - éppen eszmei tartalma, nagyszerű koncepciója. Mert Az ember tragédiájának írója nagy gondolkodó, de e tehetségével képzelőereje nem áll egyensúlyban, holott e kettőnek egyensúlya tenné a művészt. Költeménye hatalmasan van kigondolva, gyöngébben megalkotva...
:: Szász Károly; ''Szépirodalmí Figyelő'', 1862
Azon misztikus viszony előállítása helyett, melyben van ember a jó és rossz szellemmel, inkább az adatik, melyben van csupán az ördöggel; miért Az ember tragédiájának alapeszméje Luciferben van megtestesülve, az indokok tőle származva, és a történelemből oly események kiszemelve és összeállitva, melyeket a rossz lélek sugallata után vitt véghez az ember, vagyis az embervilági történelemnek ördögi része. Ha így: akkor a Tragédiának organikus baja van, mely a koncepcióban gyökerezik; ez okból következetessége ferdeség, élő földje visszaélés, s maga mint egész egy nagy dialektikai-kompozíció, mely az ember létének, rendeltetésének misztériuma helyett, pályájának misztifikációja.
:: Erdélyi János; ''Magyarország'', 1862
... minden személyben csak Madách beszél; Ádámban olyan figyelemgerjesztő komolysággal, mikor lelkes szónoklata már mindjárt érdeket ébresztett <ref>[utalás Madách 1861. május 28-i országgyűlési beszédére]</ref> - Luciferben pedig azon kedélyességgel, sans gène, mint ebéd után a színház-téri kioszkban vagy Kuglernél. (...) Évában vékonyabb hangot próbál, ami azonban legkevésbé sem akar neki sikerülni; és így egy percig sem vagyunk megfosztva azon szerencsétől, hogy eleitől végig maga a szellemdús szerző szavát halljuk.
:: Zilahy Károly; ''Kritikaí Lapok'', 1862
:: Paulay Ede, a Nemzeti Színház igazgató-rendezője a színpadi ősbemutató előzetesében; Fővárosi Lapok, 1883
... ugyanazt a nagy eszmekört tárgyalja, amelyet Goethe a Faust második részében inkább felidézett, mint közérthető kifejezésre juttatott. Hogy Madách a halhatatlan német költőfejedelem gigantikus gondolatvilágát konkrét formába foglalta, és azokat az örök igazságokat, melyek a Faustban le vannak fektetve, világos képekben mindenki számára hozzáférhetővé tette, elévülhetetlen érdeme, anélkül, hogy ezért az utánzás szemrehányásával volna illethető."
:: [[Jókai Mór]]; a Tragédia 1888. évi német kiadásának előszavában
:: Franz Mehring marxista történész; ''Die Neue Zeit'', Berlin, 1893
212. sor:
:: [[Maxim Gorkij]] levele Zinaida Krasennyikova műfordítónak, 1903;
Engedje meg mindenekelőtt, hogy megköszönjem Önnek a megtisztelő ajánlatot, fordítanám le az Ön részére Madách Imre ''Emberi tragédiá''ját. Ezt a költeményt joggal számítják a magyar irodalom legjobb alkotásai közé. Nagyon szívesen fogok hozzá ehhez a fordításhoz. Maga a költemény megvan nekem és jól ismerem.
::Z. Krasennyikova válaszlevele Gorkíjnak, 1903
234 ⟶ 233 sor:
:: [[Hevesi Sándor]], ''Nyugat'', 1923
... igazán bensőséges vallásos lelkekre Madách tragédiája kínos benyomást tesz, mint akik imádás helyett káromkodást, isteni tervek helyett inkább cinizmust s az ördög tűrhetetlen fölényeskedő pökhendiségét érzik ki, s elzarándokolnak az ilyen földről Dante poklába, hogy áhítátot s kegyeletet tanuljanak.
▲... igazán bensőséges vallásos lelkekre Madách tragédiája kínos benyomást tesz, mint akik imádás helyett káromkodást, isteni tervek helyett inkább cinizmust s az ördög tűrhetetlen fölényeskedő pökhendiségét érzik ki, s elzarándokolnak az ilyen földről Dante poklába, hogy áhítátot s kegyeletet tanuljanak."
:: [[Prohászka Ottokár]]; ''Katolikus Szemle'', 1923
250 ⟶ 248 sor:
:: Kapi Béla, (tanulmánya; ?)
Oly kiváló gondolkodó is, mint Prohászka Ottokár, tévesen ítélte meg a művet és pesszimista világnézetűnek tartotta. (...) Pedig aki elfogulatlan szemmel olvassa a művet, Madách költészetétől önként vezetteti magát és beleéli magát az ő világába, az előtt elsímul minden ellentét és csak filozófiai mélységet és esztétikai gyönyörűséget talál. (...) "Ember, küzdj, és bízva bízzál" - a műá végső akkordja és végső eredménye, ehhez nem tudtak a magyarázók a mű részletes elemzésével eljutni és ezt láttam a mű tervével igazolva. (...) Az embernek, ki mint filozófus végignézi az emberiség történetét, az egyes ember sorsát és mérlegeli a tudás véges értékét, tragédiája az, hogy tudásán kétségbe kell esnie, ha nem egészíti ki és tetőzi be a hittel. (...) De ha a véges tudás a Gondviselésbe vetett hittel egészül ki, az ember erőt érez magában a földi küzdelemhez, hiszi, hogy az emberiség kudarcai ellenére is halad, s az egyes embert földi szenvedéseiért megjutalmazza Isten az örök életben. Az ember tragédiájából, a tudás pesszimizmusából van fölemelkedés a hit optimizmusába.
:: [[Kardeván Károly]]: ''Az Ember Tragédiájának magyarázata'', 1935)
:: [[Németh László]]: ''Madáchot olvasva'', 1943
262 ⟶ 260 sor:
:: [[Révai József]]; ''Társadalmi Szemle'', 1958
:: [[Hans Henning]] német Faust-kutató; ''Irodalmi Szemle'', Pozsony, 1964.
|