„Anatole France” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
+kép |
|||
5. sor:
===A===
* A boldog emberek nem sokat tudnak az életről. A fájdalom az emberek nagy nevelője. Ő az, aki a művészetekre, a költészetre és az erkölcsre tanította őket; ő az, aki a hősiességet és könyörületességet sugallotta nekik; ő az, aki értéket adott az életnek, amikor megengedte, hogy áldozatul ajánljuk fel; ő az a magasztos és jóságos fájdalom, aki a szerelembe beleoltotta a végtelenséget.
* A bolond akkor a legijesztőbb, amikor épeszű.
* A butaság a boldogságra való rátermettség. A legfőbb öröm. A legnagyobb jótétemény a civilizált társadalomban.
* A dolgok szépsége a szeretetben rejlik.
* A féltékenység a nőben csak a hiúság sebe. A férfiban kínszenvedés, amely mélységes, mint a lelki gyötrelem, és folytonos, mint a testi fájdalom.
* A filozófia és az irodalom a Nyugat Ezeregyéjszakája.
* A gyönyört, amelyet másban keltünk, nem mindig élvezzük magunk is.
* A háború és a romantika: rémisztő csapások!
* A halottaknak sok a dolguk: ők készítik elő az életet.
* A hazugság az élet egyik szükséges velejárója; nélküle nem lenne a világon művészet, sem szépség, sőt még szerelem sem.
* Ahogy haladunk előre a korban, észrevesszük, hogy a legritkább bátorság a gondolkodásé.
17 ⟶ 22 sor:
* A kívánkozásnak, még a legártatlanabbnak is, megvan az a rossz tulajdonsága, hogy másvalakinek a hatalma alá vet, és elveszi függetlenségünket.
* A könyörület: igazság és szeretet, s a szegények jobban értenek hozzá, mint a gazdagok.
* A könyvek, általánosságban, s még a legcsodálatosabbak is, azt hiszem, sokkal, de sokkal kevésbé attól értékesek, amit tartalmaznak, mint attól, amit az olvasó vetít beléjük. Véleményem szerint azok a legjobbak, amelyek leginkább elgondolkoztatnak.
* A közügyek gondját a közepesekre és a még rosszabbakra bízzuk. Ez bűn és butaság. A politika legjobbak része kell hogy legyen, mert ez a legjobb rész. Szép dolog vezetni, jó dolog jól vezetni. Az a gondolat, hogy a politika alantas mesterség, és hogy államférfinál különb valaminek is lehet lenni – ez a fő oka annak a köznyomorúságnak, ami manapság kétségbe ejti az embert.
* A közvélemény egyetlenegy vágyunk feláldozását sem éri meg.
* A kritika, akárcsak a filozófia és a történelem, az okos és kíváncsi elmék számára írt regényféle, a regény pedig, alapjában véve, mindig önéletrajz. Az a jó kritikus, aki lelkének a remekművek között átélt kalandjait meséli el.
* A lelkek kifürkészhetetlenek egymásnak.
23 ⟶ 30 sor:
* Ami azt teszi, hogy az ember vágyakozzon és szeressen, az egy édes, rettenetes erő, mely erősebb, mint a szépség.
* Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik.
* Amint előrehaladunk az életben, mindinkább rájövünk, hogy a legritkább bátorság: gondolkodni merni.
* Amit az emberek civilizációnak neveznek, az az erkölcsök mai állapota, amit barbárnak neveznek, azok a korábbi állapotok.
* A múlt az egyetlen emberi valóság. Csak a múlttal alkothatjuk meg a jövendőt.
* A múlt tisztelete az egyetlen vallás, amely megmaradt nekünk; s ez a vallás az új elmék köteléke.
* A művészetben - éppúgy, mint a szerelemben - elegendő az ösztön.
* A művész vagy a saját életét leheli alkotásaiba, vagy puszta bábokat faragcsál, babákat öltöztet.
30 ⟶ 39 sor:
* A nő egy ügyesen megszerkesztett csapda: már akkor elejti áldozatát, amikor az szimatot fog.
* A szegény, aki semmire sem vágyik, birtokában van a legnagyobb kincsnek: magamagának. A gazdag, aki eped valami után, nyomorult rabszolga.
* A szenvedélyek esztelenségét mindig többre becsültem a közöny bölcsességénél.
* A szép mozdulat a szem zenéje.
* A szépség a legnagyobb hatalom ezen a világon.
* A szépség és az ifjúság csak a költőknek hű útitársai: bennünket, közönséges halandókat, legfeljebb ha egy kurta évszakra látogatnak meg.
35 ⟶ 46 sor:
* A szerelem megóvja a szépséget, s a nők testét a csókok éltetik, mint a méheket a virágok.
* A szerelmet nem úgy osztogatják, mint az erénydíjat. Egy asszony méltatlan volta sohasem oltja ki azokat az érzelmeket, amelyek hozzá fűznek bennünket; ellenkezőleg; olykor még éleszti is őket.
* A szív észt ad, de az ész nem ad szívet.
* A tartós illúziónak megvannak a valóság sajátos tulajdonságai, s ha sohasem ábrándulunk ki, sohasem csalatkozunk.
* A teológiai fegyelemnek akkora a hatalma, hogy csakis az tudja kitenyészteni a nagy istentagadókat.
* A természet örökké közönyös, se nem siet, se nem késik.
* A történetírás nem tudomány, hanem művészet.
* A tudomány csalhatatlan, csak a tudósok tévednek.
* A tudomány haladása fölöslegessé teszi azokat a munkákat, melyek legjobban mozdították elő a tudomány haladását.
* A türelmetlenség időtlen dolog. Nincs az a vallás, amelynek ne lettek volna meg a maga fanatikusai.
* A vágyaknak, még a legártatlanabbaknak is, az a bajuk, hogy alávetnek másnak, és függővé tesznek bennünket.
* A végtelenséget oltjuk bele a szerelembe. De ez nem a nők hibája.
* A véletlen: maga az Isten.
* A világ csakis mint szimbólum fogható fel, s mindaz, ami a Világegyetemben látható, csak jelképes írás, amelyet a közönséges ember betűzget, anélkül, hogy megértené.
* Akinek valami baja van, az nem bajlódik az unalommal.
* Alapvetően a fájdalom neveli a férfiakat. Ettől lett végtelen a szerelem.
* Az aggódás és a szenvedés a legbiztosabb szórakozásunk.
* Az arculat nemcsak az arcvonásokban rejlik. Vannak elmés kezek és fantáziatlan kezek. Vannak képmutató térdek, önző könyökök, pökhendi vállak és jóságos hátak.
* Az ártatlanság többnyire szerencse, nempedig erény.
* Az átlagember nem tud mit kezdeni az életével, mégis azt szeretné, ha örökké tartana.
* Az életben nincs más szépség, csak a szenvedélyek, a szenvedélyek pedig értelmetlenek. A legszebb és legesztelenebb valamennyi között: a szerelem.
* Az ember a természettől függ, de a természet is függ tőle. A természet alkotta őt; ő pedig átalakítja a természetet. Szüntelenül újjáteremti egykori teremtőjét, s olyanná formálja, amilyen nem volt őelőtte.
* Az ember csak akkor ura az időnek, ami maga az élet, ha órákra, percekre és másodpercekre, azaz az emberi lét rövidségével arányos darabkákra tagolja.
* Az ember, természeténél fogva, ostoba állat, s elméjének a fejlődése csak nyugtalanságának hiú erőfeszítése.
* Az emberek hajdanában is olyanok voltak, amilyenek ma, vagyis középszerűen jók és középszerűen rosszak.
* Az embereket az életben csak két erő hajtja: az éhség és a szerelem.
* Az emberek sohasem őszinték. Nem azért mondanak valamit, mert azt gondolják, amit mondanak; hanem azért, mert azt hiszik, hogy ez az, amit mondaniuk illik. Ez a szokásuk fölöttébb unalmassá teszi őket.
* Az emberek tisztelik a halált, mert azt vélik, mégpedig joggal, hogy ha meghalni tiszteletre méltó dolog, akkor mindegyiküknek megvan a biztosítéka arra, hogy legalább ebben az egyben tiszteletre méltó lesz.
* Az emberek többnyire szavakon perlekednek. Szavak miatt ölnek és öletik meg magukat a legszívesebben.
* Az emberi állat, mivoltából ítélve, nem lehet erényes, ha nincs valamiféle elferdülése.
* Az emberi természet olyan, hogy bölcsen gondolkozik, de esztelenül cselekszik.
54 ⟶ 80 sor:
* Az igazságszolgáltatás a fennálló igazságtalanságok szentesítése.
* Az istenek hasonlítani szoktak azokra, akik imádják őket.
* Az ő korában az asszonyoknak szerelemre van szükségük ahhoz, hogy szépek maradjanak.
* Az összes bűnök közül, melyek egy államférfi vesztét okozhatják, az erényesség a legvégzetesebb: bűnbe taszít.
* Az összes szexuális aberráció közül a legrosszabb a szüzesség.
| |||