„Anatole France” változatai közötti eltérés

1 904 bájt hozzáadva ,  13 évvel ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
* Az összes szexuális aberráció közül a legrosszabb a szüzesség.
* Azt akarjuk, hogy szeressenek bennünket, s amikor szeretnek, akkor gyötörnek, vagy untatnak.
 
===B===
* Bölcsen gondolkodni és értelmetlenül cselekedni, emberi dolog.
 
===C===
* Csakis akkor szeretünk igazán, ha ok nélkül szeretünk.
* Csak az önző férfiak szeretik igazán a nőket.
* Csakis a képtelen dolgok kellemesek és szépek, csakis azok varázsolják vonzóvá az életet, és gátolnak meg bennünket abban, hogy belehaljunk az unalomba.
* Csakis a képtelen dolgok kellemesek és szépek, csakis azok varázsolják vonzóvá az életet, és gátolnak meg bennünket abban, hogy belehaljunk az unalomba.
* Csak az ábrándban rejlik az öröm, és csak a tudatlanságban lakozik a béke.
* "Csakis a bolondok szórakoztatnak engem", mondotta Dickens. Jaj annak, aki nem hasonlít olykor Don Quijotéra, és sohasem nézi óriásoknak a szélmalmokat! Az a nagylelkű Don Quijote önnönmaga megigézője volt. A maga lelkéhez idomította a természetet.
* Csakis az kedves nekünk igazán, amit félünk elveszíteni.
 
===E===
 
===M===
* Magunkról alig tudunk valamit; másokról semmit sem. A tudatlanságban rejlik nyugalmunk; a hazugságban boldogságunk.
* Még a butaság az, ami a legjobban boldogul ezen a világon. Az elmés emberek ostobák. Semmire sem viszik.
* Megfigyelhetjük, hogy Franciaországban a zenekritikusok süketek, a szépművészeti kritikusok pedig vakok. Ez teszi lehetővé számukra az esztétikai gondolatokhoz szükséges elmélkedést.
* Megmaradt bennem a vidámság mohó szükséglete, amit az élet nem tud többé kielégíteni.
* Mi a szocializmus? A világ lelkiismerete.
* Milyen boldog lehet az a vidék, ahol ilyen mézédes források törnek fel a porhanyós anyaföldből. Milyen jókedvű, kiegyensúlyozott egészséges nép lakhatik ott! Mily forró szerelem, mennyi kultúra, hűség, barátság, értelem... (''egy ajándékba kapott tokaji aszú kapcsán'')
* Minden, ami él, az túlságosan is titokzatos. S te, kedvesem, számomra örök talány maradsz, amelynek értelme az élet gyönyöreit és a halál borzalmait rejti magában. Ne félj attól, hogy odaadod magadat nekem. Mindig vágyni fogok rád, és sohasem foglak kiismerni. Vajon valóban a miénk-e valaha is az, akit szeretünk? Vajon másvalami-e a csók és az ölelés, mint egy gyönyörűséges kétségbeesés erőfeszítése? Még amikor karjaimba szorítalak, akkor is kereslek; sohasem vagy az enyém, mert mindig kívánlak téged, s mert benned a lehetetlent, és a végtelent kívánom.
* Minden ideál korrumpál, a fanatikus ideálok pedig fanatikusan korrumpálnak.
* Mindenki a maga módján álmodja meg az életét.
* Minden változásnak, még annak is, amelyet leginkább óhajtunk, megvan a maga szomorúsága, mert az, amitől megválunk, önnönmagunkban egy része; az egyik élet számára meg kell halnunk, hogy egy másikba lépjünk.
* Mindig jobb kedveltem a szenvedélyek tébolyát, mint a közömbösség bölcsességét.
* Minél tovább élek, annál inkább rájövök, hogy bűnösök nincsenek, csupán szerencsétlenek vannak.
39

szerkesztés