„Anatole France” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
6. sor:
===A===
* Abban, hogy áldozatot hozunk valamiért, maga az áldozat a fontos. Ha az a cél, amelynek szenteljük magunkat, csak hiú ábránd, attól odaadásunk még nem kevésbé valóság; s ez a valóság a legtündöklőbb dísz, amellyel erkölcsi nyomorúságunkat ékesíthetjük.
* Abban való ismereteink, ami lesz, arányban vannak az abban valókkal, ami van és ami volt. A tudomány a jövőbe látó. Minél egzaktabb valamely tudomány, annál pontosabb jóslatokat lehet meríteni belőle.
* A bírónak az a magasztos feladata, hogy mindenkinek biztosítsa azt, ami megilleti: a gazdagnak a gazdagságát; a szegénynek a szegénységét.
* A boldog emberek nem sokat tudnak az életről. A fájdalom az emberek nagy nevelője. Ő az, aki a művészetekre, a költészetre és az erkölcsre tanította őket; ő az, aki a hősiességet és könyörületességet sugallotta nekik; ő az, aki értéket adott az életnek, amikor megengedte, hogy áldozatul ajánljuk fel; ő az a magasztos és jóságos fájdalom, aki a szerelembe beleoltotta a végtelenséget.
* A bolond akkor a legijesztőbb, amikor épeszű.
12 ⟶ 13 sor:
* A dolgok szépsége a szeretetben rejlik.
* A féltékenység a nőben csak a hiúság sebe. A férfiban kínszenvedés, amely mélységes, mint a lelki gyötrelem, és folytonos, mint a testi fájdalom.
* A felfegyverzett nemzetek készségesen tűrik, hogy vezessék őket. A katonai fegyelem engedelmességre szoktatja őket, s az ő részükről semmiféle felkeléstől, viszálytól vagy zavargástól nem kell félni.
* A filozófia és az irodalom a Nyugat Ezeregyéjszakája.
* A gyönyört, amelyet másban keltünk, nem mindig élvezzük magunk is.
22 ⟶ 24 sor:
* A jó kritikus az, aki elbeszéli lelkének kalandjait a mesterművek között.
* A jövő csupa múltból áll.
* Akár királyság, akár császárság, akár pedig köztársaság az állam, az államfőknek mindig érdekük fenntartani a kötelező, általános katonai szolgálatot, azért, hogy hadsereget vezéreljenek, ahelyett, hogy a nemzetet kormányoznák.
* Aki azt mondja: szomszédok, azt mondja: ellenségek.
* A katolikusok lemészárolták a reformátusokat; a reformátusok lemészárolták a katolikusokat: ezek voltak a gondolatszabadság első lépései.
* A kis dolgok nagy helyet foglalnak el életünkben.
74 ⟶ 78 sor:
* A végtelenséget oltjuk bele a szerelembe. De ez nem a nők hibája.
* A véletlen: maga az Isten.
* A világbéke egykor nem azért valósul majd meg, mert az emberek jobbak lesznek (ez nem remélhető), hanem azért, mert a dolgok valamely új rendje, egy új tudomány és új gazdasági szükségszerűségek rájuk kényszerítik majd a békés állapotot, mint ahogy hajdan maguk a létfeltételeik helyezték őket a háborús állapotba, és tartották őket benne.
* A világ csakis mint szimbólum fogható fel, s mindaz, ami a Világegyetemben látható, csak jelképes írás, amelyet a közönséges ember betűzget, anélkül, hogy megértené.
* Akinek valami baja van, az nem bajlódik az unalommal.
* Alapvetően a fájdalom neveli a férfiakat. Ettől lett végtelen a szerelem.
* A pénz tiszteletre méltó lett. Ez az egyetlen nemességünk. És csak azért szüntettük meg a többit , hogy helyébe ezt a nemességet ültessük, amely valamennyi közül a legelnyomóbb, a legarcátlanabb, és a leghatalmasabb.
* Arról, amit szerettünk, csak akkor tudunk beszélni, amikor elveszítettük már, s a költő egész művészete nem egyéb, csak emlékgyűjtés és szellemidézés.
* A szenvedésben rejlik a gyönyör. S akik szeretnek, tudják ezt.
84 ⟶ 90 sor:
* Az a megvetendő, aki, ha kell, nem tudja túltenni magát az általános szabályokon.
* Az arculat nemcsak az arcvonásokban rejlik. Vannak elmés kezek és fantáziatlan kezek. Vannak képmutató térdek, önző könyökök, pökhendi vállak és jóságos hátak.
* Az ártatlanság többnyire szerencse, nempedig erény.
* Az ateisták, az Egyházra nézve, nem félelmetes ellenségek. Nem ellefelei. Nem állíthatnak fel más egyházat ellene, s nem is gondolnak ilyesmire. Még az egyházfők és egyházfejedelmek között is mindenkor akadtak ateisták, s többen közülük nagy szolgálatokat tettek a pápaságnak. Ellenben az, aki nem veti alá magát szigorúan az egyházi fegyelemnek, és akár csak egyetlen kérdésben is szakít a hagyománnyal; aki hittel hitet, az elfogadott tannal és az általános gyakorlattal más tant és más gyakorlatot állít szembe, az zavart okoz és veszedelemmel fenyeget, tehát kiirtandó.
* Az átlagember nem tud mit kezdeni az életével, mégis azt szeretné, ha örökké tartana.
* Az a világ sorja, hogy a gazdagok mindent olcsóbban vásárolnak, mint a szegények.
* Az az általános jótékonyság, hogy mindenki a maga munkájából, ne pedig a máséból éljen. A kölcsönösségen és a szolidaritáson kívül, minden hitvány, gyalázatos és terméketlen. Az igaz felebaráti szeretet, az mindenkinek a részvétele a termelésben, és a jövedelem egyenlő elosztása.
* Az életben nincs más szépség, csak a szenvedélyek, a szenvedélyek pedig értelmetlenek. A legszebb és legesztelenebb valamennyi között: a szerelem.
* Az élet folytonos árulás.
111 ⟶ 119 sor:
* Az összes szexuális aberráció közül a legrosszabb a szüzesség.
* Azt akarjuk, hogy szeressenek bennünket, s amikor szeretnek, akkor gyötörnek, vagy untatnak.
* Azt látjuk, hogy a nemesszívű vagy kiváló tehetségű embereket csaknem egytől egyig istentelenséggel vádolták, és hazájuk igazságszolgáltatása keményen lesújtott rájuk. S bátran mondhatjuk, hogy az az ember, akit legalább börtönbüntetésre nem ítéltek, csak középszerűen válik hazája díszére.
===B===
| |||