Filozófia a Budoárban

François de Sade márki műve.

Kéjenceknek, korra és nemre való tekintet nélkül!

Harmadik dialógus

Az illendőség szoros gúzsba köti a természetet.

...

Egy szép lánynak mindig a bujálkodáson járjon az esze, soha nem gondoljon a nemzéssel. Átsiklunk minden olyasmi fölött, ami a népszaporodás érdektelen mechanizmusával kapcsolatos, de főleg és kizárólag a szabdos kéjekkel törődjünk, ezekből pedig teljesen hiányzik a népesítő szándék.

...

Tagadd meg az erényeket, Eugénie! Van-e csak egyetlenegy is e hamis istenségeknek hozott áldozatok között, amely felér egy csipetnyivel abból a gyönyörből, amit meggyalázásunk okoz? Ugyan, az erény nem egyéb, mint kiméra, kultusza folytonos lemondást, állandó lázítást követel a vér sugallatai ellen. Lehetnek-e természet szerint valók az ilyen indulatok? Tanácsol-e a természet olyasmit, a mi gyalázatára van? Ne higgy vakon, Eugénie, az erényeseknek híresztelt nőknek! Hanem ugyanazon szenvedélyeknek hódolna is, gyakran más, más alantosabb szenvedélyek fűtik őket: becsvágy, gőg, önös érdek, nemegyszer csupán hideg vérmérsékletük teszi, hogy nemfognak semmibe. Fölteszem a kérdést, tartozunk-e bármivel is ilyen teremtéseknek? Nem kizárólag az önszeretet benyomását követik-e? Jobb, bölcsebb illőbb-e inkább az önszeretetnek áldozni, mint a szenvedélyeknek, Az én szememben egyik sem különb a másiknál, és aki csak az utóbbi szavára hallgat, több ostobaságot tanúsít, mivel a természet kizárólag ezen a hangon szól hozzánk, még az előbbi az ostobaság és az előítélet szava.