„Könyv” változatai közötti eltérés

 

[[Image:Carl Spitzweg 021.jpg|thumb|300px|Carl Spitzweg (1808 - 1885) festménye]]

Ész napvilága mellett dolgozának?<br>

A bölcsek és a költők műveit,<br>

 

 

Óh, ne mondjátok, hogy a Könyv ma nem kell,<br>

mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember –<br>

így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember.<br>

 

 

...Nagy halom könyv, csak álldogál,<br>

S papirok füstös halmai...<br>

 

 

Bölcs, vén könyvekben áll, hogy por vagyunk.<br>

Tudom, hogy nemcsak por vagyunk:<br>

Por és Istenpor vagyunk.<br>

 

 

A könyv egyik nemzedék végrendelete a másikra, egy halálba induló öreg tanácsa az életbe lépő serdülőnek, parancs, amelyet az őrszem továbbít váltásának.

 

 

Minél inkább növeljük jó könyvekkel ismeretkörünket, annál szükebb lesz azoknak az embereknek a köre, akiknek a társaságában kedvünket leljük.

 

 

Mik a csillagos ég minden csodái egy könyvtárhoz képest!

 

 

Az ostoba egy jó könyvet sem ismer; az okos egy rosszat sem.

 

A könyv ne csak barátunk, hanem ellenségünk is legyen: értsük meg, de vitatkozzunk is vele. Az olvasás így válik a hasznunkra.

 

 

Könyveket kiadni különben rangon alulinak tarom; csak azért teszem, keressenek valamit a könyvkereskedők, ha már annyit zaklatnak az írásárt.

 

Sok olvasás romlásba vezet.

 

 

Nem nevezhető gazdagságnak ami elveszítheő. Csak eszednek és lelkednek olvasás útján nyert kicse jeleni az igazi gazdagságot, mert nem vész el, és nem hagy el soha.

 

 

Mikor pénzem lesz majd, először könyveket vásárolok s csak azután ruhát.

 

Nem azok szeretik igazán a könyveket, akik érintetlenül örzik őket otthon a szekrényeikben, hanem azok, akik éjjel.nappal kezükben forgatják.

 

 

Szoba könyv nélkül olyan, mit test lélek nélkül.

 

 

Mindent bizalmatlanul kell olvasnunk.

 

A legtöbb könyvnek az a hibája, hogy túlségosan hosszú.

 

 

A ponyva azoké, akikhez a művészet nem szól, s akik nem szólnak a művészetekhez.

 

 

== Irodalom ==

 

[[Kategória:Témák]]

[[kategória:irodalom]]