„William Shakespeare” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
IV. f Az első színből |
|||
49. sor:
(Fordította: Vörösmarty Mihály)
===
'''A második szinből:'''
ANTONIUS.
263 ⟶ 265 sor:
Szabad leszállnom? engedelmet adtok?
===NEGYEDIK FELVONÁS===
'''Az első színből'''
ANTONIUS.
Én több napot láték, Octavius!
Habár ez embert diszszel rakjuk is meg,
Lerázni némi rágalmak sulyát:
Hadd hordja, mint szamár az aranyat,
Izzadva, nyögve munkaterh alatt,
Az úton, melyre hajtjuk vagy vezetjük.
S a kincset elvivén, hová kivántuk,
Leveszszük terhét és üres szamárként
Bocsátjuk el, hogy rázza füleit
S legeljen a gyepen.
OCTAVIUS.
Tégy mint akarsz;
De ő derék és edzett katona.
ANTONIUS.
Lovam is az, Octavius, s azért
Kijár abrakja tőlem. Állat, melyet én
Tanitok állni, futni, forgani,
Uralkodván mozgásin szellemem.
Ő ilyen némi részt. Tanítani
S izgatni kell: egy meddő lélek, a ki
Utánozásból teng, s elkoptatott
Tárgyak- s müvekből, melyek már avulván
Kezdik divatját tenni. Ne szólj felőle,
Másképen mint sajátról. S most Octavius
Nagy dolgokat hallj: Brutus és Cassius
Hadat fogadnak. Tüstént szembe kell
Mennünk; azért is álljunk frigybe, legjobb
Barátainkat összesitve és legitten
Tartsunk tanácsot, mint lehessen
A rejtett rosszat felfödözni s nyilt
Bajokkal szembe szállni.
OCTAVIUS.
Azt tegyük.
A koczka vetve s életünk forog fenn,
Körül csaholva számos elleninktől.
S félek, nem egy, ki ránk mosolyg, szivében
Ezer veszélyt kohol.
==Forrás==
| |||