„William Shakespeare” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
IV. f Az első színből |
|||
271. sor:
ANTONIUS.
:Én több napot láték, Octavius!
:Habár ez embert diszszel rakjuk is meg,
:Lerázni némi rágalmak sulyát:
:Hadd hordja, mint szamár az aranyat,
:Izzadva, nyögve munkaterh alatt,
:Az úton, melyre hajtjuk vagy vezetjük.
:S a kincset elvivén, hová kivántuk,
:Leveszszük terhét és üres szamárként
:Bocsátjuk el, hogy rázza füleit
:S legeljen a gyepen.
OCTAVIUS.
: Tégy mint akarsz;
:De ő derék és edzett katona.
ANTONIUS.
:Lovam is az, Octavius, s azért
:Kijár abrakja tőlem. Állat, melyet én
:Tanitok állni, futni, forgani,
:Uralkodván mozgásin szellemem.
:Ő ilyen némi részt. Tanítani
:S izgatni kell: egy meddő lélek, a ki
:Utánozásból teng, s elkoptatott
:Tárgyak- s müvekből, melyek már avulván
:Kezdik divatját tenni. Ne szólj felőle,
:Másképen mint sajátról. S most Octavius
:Nagy dolgokat hallj: Brutus és Cassius
:Hadat fogadnak. Tüstént szembe kell
:Mennünk; azért is álljunk frigybe, legjobb
:Barátainkat összesitve és legitten
:Tartsunk tanácsot, mint lehessen
:A rejtett rosszat felfödözni s nyilt
:Bajokkal szembe szállni.
OCTAVIUS.
: Azt tegyük.
:''A koczka vetve'' s életünk forog fenn,
:Körül csaholva számos elleninktől.
:S félek, nem egy, ki ránk mosolyg, szivében
:Ezer veszélyt kohol.
==Forrás==
| |||