„Liszt Ferenc” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Gothika (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
10. sor:
*Minden művészet egyazon forrásból ered.
*Érezni és gondolkozni azért, hogy cselekedjünk: ez minden harmonikus élet törvénye.
*A nap hamarosan eljő, amikor a zsidók kitoloncálásának kérdése az élet, vagy a halál kérdését fogja jelenteni, egy olyan kérdés halaszthatatlan megoldását, amely a felépülést célozza meg a békés mindennapi élet krónikus járványából, vagy annak szociális mocsárlázából.
*Ahhoz, hogy az ember az igazi művész szerepét igényelhesse, nemcsak tehetség, szív és szellem emelkedettsége kell, hanem józanság is, logika a viselkedésben, s még azt is merném mondani, hogy – bizonyos számító ész is.
*Megvizsgálni, meggondolni, számítgatni, mérlegelni: szükséges műveletek – bizonyára azok. De aztán el kell határoznunk magunkat, s cselekednünk kell, anélkül hogy sokat törődnénk, honnan fúj a szél, és milyen felhők vonulnak.
 
*A félelemnek, hogy ne mondjuk a babonás aggodalomnak egy neme akadályozza őket abban, hogy egy oly földön, amely nem az ő örökük, az ekét a kezükbe vegyék (…), másokat azonban szívesen hagytak szántani s napszámosaikat örömest tanították, hogyan kell barázdát húzniuk. Persze a föld nem adja meg az ipar gyors nyereményeit, sem a kereskedelem roppant nyereségeit. A zsidók azonban csak nyereséget akarnak és sehol sem elégszenek meg a mezei gazdászat csekély, fáradságos, mérsékelt kilátásaival. Hisz a 2%, a 3% jó lehet a bennszülötteknek, az ország fiainak, »Isten népének« azonban 200%, 400% kell, hogy valamit szerezhessen, aminek segítségével a szerencsétlenséggel dacolni lehessen, ha egy válság pillanatában a rablott vagyont ki kell neki adni. A zsidó önszántából sohasem hagy el valamely országot, amelyben még egy fűszál szakítható le, amelyben még egy rézpeták szedhető fel a földről. (Liszt Ferenc: Des Bohémiens et de leur musique en Hongrie, 1859)
*Ők, a zsidók, meg sem érzik, ha pár milliócskát elrabolnak tőlük vagy egy-két palotájukat felgyújtják! A Rue Lafitte[1] felégetésének ötletén csak kacagnak; a petróleum parfümként hat csőreiknek, a dinamit robbantása finom melódia füleiknek! Ki rabolhatja el tőlük az ő Tórájukat meg Talmudjukat? Nincsenek-e ők ahhoz szokva, hogy mindenükből kifosztassanak, hogy azután minden kincseket és hatalmat újra meghódítsanak? (Liszt Ferenc: Des Bohémiens et de leur musique en Hongrie, 1859)
*A végzet azt akarja, hogy a keresztények ezt az idegen fajt keblükből letépjék, őket valódi országukba visszavigyék. Ha a zsidók vonakodnának, akkor erőszakkal kell őket odaszállítani, szükség esetében pedig a határáig hajtani őket. (Liszt Ferenc: Des Bohémiens et de leur musique en Hongrie, 1859)
 
==Lisztről mondták==