„Anton Pavlovics Csehov” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Idézetek: Új szakaszcímek, források hozzáadása, sorrend változtatás |
Új szakaszcímek, források hozzáadása, sorrend változtatás |
||
2. sor:
'''Anton Pavlovics Csehov ''' ([[w:hu:1860|1860]] - [[w:hu:1904|1904]]) orosz elbeszélő, drámaíró
== Széppróza ==
* A boldogtalan ember egoista, dühös, igazságtalan, kegyetlen, és még az ostobánál is kevésbé hajlamos embertársai megértésére. A szerencsétlenség nem fűzi össze, hanem elválasztja egymástól az embereket, még ott is, ahol a hasonló fájdalom összekötő kapocsként szerepelhetne.<br>''(Ellenségek, 109. oldal; ford.: Szőllősy Klára)''
9. sor:
* (A doktor mondja barátjának:) Egész betegségem abban áll, hogy húsz év alatt ebben a városban csak egyetlenegy okos embert találtam, és az is őrült. Egyáltalán nem vagyok beteg, csak zsákutcába jutottam, és nem találok kiutat.<br>''(A 6-os számú kórterem, 9. fejezet, 243-244. oldal; ford.: Szőllősy Klára)''
== Színpadi művek ==
=== Sirály ===
''(Ford.: Makai Imre)''
* (Trepljov:) Nem olyannak kell ábrázolni az életet, amilyen, nem is olyannak, amilyennek lennie kellene, hanem olyannak, ahogy álmainkban megjelenik.<br>''(1. felvonás. 339. oldal)''▼
* A szabad és elmélyedt gondolkodás, amely az élet megértésére törekszik, és a világ gyarló hiúságának teljes megvetése: két olyan áldás, amelynél nagyobbat ember sohasem ismert.▼
* Jön majd idő, mikor mindnyájan megtudjuk, miért mindez, miért ez a sok szenvedés, és akkor nem lesz többé titok ... Addig azonban élnünk kell és dolgoznunk. Mindig, mindig dolgoznunk!▼
* (Samrajev:) Az ízlésekről vagy jót, vagy semmit.<br>''(1. felvonás. 340. oldal)'' ▼
* Mindenki úgy ír, ahogy akar, és ahogy tud.▼
▲* (Trigorin:) Mindenki úgy ír, ahogy akar, és ahogy tud.<br>''(1. felvonás. 345. oldal)''
* A nők sohasem bocsátják meg a kudarcot.▼
* Én nem láttam az olvasómat, de valahogy mindig barátságtalannak, bizalmatlannak képzeltem el.▼
* (Mása:) Ha nem tudnak mást mondani, akkor ezt hajtogatják: fiatalság, fiatalság...<br>''(1. felvonás. 350. oldal)''▼
* ... mindegy, akár a színpadon játszunk, akár írunk - nem a hírnév, nem a ragyogás a fő... hanem az, hogy tudjunk tűrni.▼
* ... csupa-csupa csudabogár, ha két-három évet köztük él az ember, apránként, anélkül, hogy észrevenné, maga is csudabogárrá válik.▼
▲* (Trepljov:) A nők sohasem bocsátják meg a kudarcot.<br>''(2. felvonás. 360. oldal)''
▲* Az ízlésekről vagy jót, vagy semmit.
▲* (Trigorin:) Én nem láttam az olvasómat, de valahogy mindig barátságtalannak, bizalmatlannak képzeltem el.. <br>''(2. felvonás. 364. oldal)''
▲* (Nyina:)... mindegy, akár a színpadon játszunk, akár írunk - nem a hírnév, nem a ragyogás a fő... hanem az, hogy tudjunk tűrni.<br>''(4. felvonás. 401. oldal)''
=== Ványa bácsi <small>(Jelenetek a falusi életből)</small>===▼
''(Ford.: Makai Imre)''
▲* (Asztrov:) ... csupa-csupa csudabogár, ha két-három évet köztük él az ember, apránként, anélkül, hogy észrevenné, maga is csudabogárrá válik.<br>''(1. felvonás, nyitó jelenet, 466. oldal)''
* (Asztrov:) Azok, akik utánunk majd száz vagy kétszáz esztendő múlva élnek, és akik majd lenéznek bennünket azért, mert ilyen ostobán és ilyen ízléstelenül éltük le az életünket – azok talán megtalálják a módját, hogyan lehetnek boldogok, de mi... Nekünk már csak egy reményünk van. Az a remény, hogy ha majd a sírban nyugszunk, meglátogatnak a kísértetek, talán éppen kellemes kísértetek.<br>''(4. felvonás, 466. oldal)''▼
=== Három nővér ===
''(Ford.: Kosztolányi Dezső)''
▲* (Irina:) Jön majd idő, mikor mindnyájan megtudjuk, miért mindez, miért ez a sok szenvedés, és akkor nem lesz többé titok ... Addig azonban élnünk kell és dolgoznunk. Mindig, mindig dolgoznunk!<br>''(4. felvonás, befejező jelenet, 572-573. oldal)''
== Forrás nélkül ==
▲* A szabad és elmélyedt gondolkodás, amely az élet megértésére törekszik, és a világ gyarló hiúságának teljes megvetése: két olyan áldás, amelynél nagyobbat ember sohasem ismert.
* Okos, becsületes embereknek mindig van hova menniök.
* Úgy néz le rám, mint óriás a törpére. De hátha tényleg óriás?
* ...gondolkodunk: egymásban olyan embert látunk, aki gondolkodásra, okoskodásra képes, és ez szolidárissá tesz bennünket, akármilyen különbözőek legyenek is nézeteink.
▲* Nem olyannak kell ábrázolni az életet, amilyen, nem is olyannak, amilyennek lennie kellene, hanem olyannak, ahogy álmainkban megjelenik.
▲* Ha nem tudnak mást mondani, akkor ezt hajtogatják: fiatalság, fiatalság...
▲==Ványa bácsi (Jelenetek a falusi életből)==
▲Azok, akik utánunk majd száz vagy kétszáz esztendő múlva élnek, és akik majd lenéznek bennünket azért, mert ilyen ostobán és ilyen ízléstelenül éltük le az életünket – azok talán megtalálják a módját, hogyan lehetnek boldogok, de mi... Nekünk már csak egy reményünk van. Az a remény, hogy ha majd a sírban nyugszunk, meglátogatnak a kísértetek, talán éppen kellemes kísértetek.
==Külső hivatkozások==
| |||