„Lator László” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új oldal, tartalma: „'''Lator László''' (Tiszasásvár, 1927. november 19. -): költő, műfordító, esszéista. ==Idézetek verseiből== '''Őszi világ''' ''Egy Mednyánszky-képre'' <...” |
|||
18. sor:
</poem>
'''Erdő'''
<poem>
Ez a váratlan villanófény,
37 ⟶ 40 sor:
'''Mi ez az ünnep?'''
<poem>▼
▲<poem>
Mi ez az ünnep? Mit keresek én itt
ezen a szürke, nincs-szegélye téren?
Ugyan miért kellett épp ezt a helyet?
Se ház, se domb-völgy, se egy szál növény itt,
ki-mi, akinek ebben kedve telhet?
Hosszú asztalok, s itt-ott mintha sátrak,
nagy, össze nem szokott vendégsereg.
Úgy sejtem, hogy se hallanak, se látnak,
ismerősök és ismeretlenek,
feszengenek a rájuk rótt szerepben,
ezektől is, azoktól is viszolygok.
</poem>
'''Kezek'''
<poem>
Ezek a szép megtöretett kezek -
tudják, felejtik funkcióikat.
Meggyűrődtek a feszes szövetek,
a valószínűtlenül kidagadt
erek, májfoltok alatt látszanak
az ízületek-bogok-szalagok –
romlóban is hibátlan szerkezet.
Az össze-vissza firkált tenyerek
csak félig érthető krikszkrakszai –
</poem>
'''Arc'''
<poem>
...
Esendő anyag, megereszkedett,
elnyűvődött bőr, petyhüdt szövetek,
ráncok, redők, mély árkok – az egész
menthetetlenül szétzüllött, beomlott
arc csupa gödör, kitüremkedés.
Úgy-ahogy ép csak a csontkoponyára
feszített, bár ráncos bőr – csak a homlok.
</poem>
'''A herceg halála'''
<poem>
...
Hát persze, tudta, így kell lennie.
De ki gondolja: ott van már mögötte,
egy órányira, egy lépésnyire?
Hogy vele is megeshet: szégyene
kitetszik, billogát már rásütötte?
Hát persze, tudta, fárad az anyag,
ma itt bomlik meg, ott feslik ki másnap,
most itt hátrál meg, most ott adja meg
magát az erőszakos rothadásnak.
</poem>
| |||