„121 versidézet magyar költőnők műveiből” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→89. - 99.: Károlyi Amy fordításai |
→78. - 88.: Szabó Magda: Szonett'''Terítsd arcomra álmodat''' Fű''' |
||
1 015. sor:
ó, talány,
ki fejt meg téged?
</poem>
''' 81. Szabó Magda: Szonett'''
<poem>
Ha eljössz, összezúgnak a komoly fák,
és felrettentik lombjukon a csöndet,
a síró felhők halkan rádköszönnek,
fürge csikók zablájukat kioldják.
Piros gyertyáit lobbantja az ünnep,
a lepkék szomjas csápjuk mézbe tolják,
minden vízen feszülnek a vitorlák,
...
</poem>
''' 82. Szabó Magda: Terítsd arcomra álmodat'''
<poem>
Ó álmodó, micsoda álmokat
szoríthatsz fáradt szemhéjad alatt,
míg a nappalok szörnyű szőttesét
meg nem nyugvó agyad úgy fejti szét,
hogy mégis, újra, szebben összeáll,
rívó élet és mosolygó halál
a képen összebékél, elpihen,
s magára lel a sértett értelem.
A múltra hág az új fényben derengő
puhaszájú és érzékeny jövendő,
s nyomában ott léptet félénk lovon
a rózsástalpú, szelíd hajadon,
a hajnali reménység, szép húga;
</poem>
''' 82. Szabó Magda: Fű'''
<poem>
Oly kis lelkem van, hogy ilyen parányi
nincs senkinek talán.
Beszélek én, de hangom is pici,
hát nem figyelsz reám,
azt sem tudod,
hogy katona vagyok,
mert én nagyon kis katona vagyok,
engem nem is látsz, csak a kardomat;
van ám sok kardom, forgatom,
villogtatom, suhogtatom,
még tisztelgésre is kirántom,
szigorú az én kapitányom,
nem szól, de süvölt cudarul,
fél ám a bokor, lelapul.
</poem>
| |||