„121 versidézet magyar költőnők műveiből” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
tagolás
→‎78. - 88.: Várnai Zseni:Csodák csodája Várnai Zseni: Katonafiamnak
1 116. sor:
Mormolva olvas - érdekes lehet -
piros függőit morzsolja fülén.
</poem>
 
 
''' 87. Várnai Zseni:Csodák csodája '''
<poem>
Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.
</poem>
 
''' 88. Várnai Zseni: Katonafiamnak'''
<poem>
Én magzatom, szép katona fiam,
Szíve vérével ír neked anyád,
Mióta a császár kenyerét eszed
Vörösbe fordult itthon a világ.
Most készülünk a döntő nagy csatára,
S ti lesztek ellenünk majd a sereg,
Ha ráuszítanak önnön véreidre:
Ne lőjj, fiam, mert én is ott leszek.
 
Az anyaföldnek most zsendül a méhe,
Már lesi a munkás szolgahadat,
Hogy szűz ölébe termő magot hintsen,
Várja az erőt, mely életet ad.
Most megmérjük irdatlan nagy erőnket,
S nem ringatnak majd kalászt a szelek;
A termőföld Iesz a mi lázadásunk:
Ne lőjj, fiam, mert én is ott leszek.
</poem>