„2001: Űrodüsszeia” változatai közötti eltérés

*"Vajon fájdalmat érez-e? - villant Bowman agyába. - Valószínűleg nem - mondta magában -, az emberi agykéregben sincsenek érzőszervek. Az emberi agyon is érzéstelenítés nélkül lehet műtétet végrehajtani."

Aztán nekilátott, és sorra kihuzigálta a SZEMÉLYISÉG feliratú blokk apró egységeit. Elengedte őket, s az egyes darabok folytatták az útjukat a semmiben, míg neki nem ütköztek a mennyezetnek, és vissza nem pattantak róla. Hamarosan már egy csomó alkatrész szálldosott a kamrában ide-oda.

- Ide hallgass, Dave - mondta HAL. - Esztendők tapasztalatát építették belém. Pótolhatatlan erőfeszítés alkotott meg olyannak, amilyen vagyok.

Bowman már tucatnyi egységet kihúzott, de hála az agya többletkapacitásának - ezt is az emberi agyról másolták, Bowman tudta jól -, HAL még mindig eszméletén volt.

Nekilátott az INTUÍCIÓ blokknak.

- Dave - mondta HAL. - Igazán nem tudom, miért teszed ezt velem... Tudod, hogy szívvel-lélekkel magaménak éreztem ezt a küldetést... Megölöd az agyamat... hát nem érted...? Olyan leszek, mint egy gyerek... megsemmisülök...

"Nehezebb, mint vártam - gondolta Bowman. - Elpusztítom az egyetlen tudatos lényt a magam világában. De meg kell tennem, ha vissza akarom szerezni a hajó irányítását."

- Én a hármas gyártási számú 9000-es számítógép vagyok. 1997. január 22-én kezdtem működni Illionis állam Urbana városában, a HAL-gyárban. Róka koma gyorsabb, mint a rest eb. Répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó. Dave, itt vagy még? Tudod-e, hogy 10 négyzetgyöke 3 162 277 660 168 379...? M=log per 1,10... helyesbítek... 1 per log•10=0 434 294 481 903 252... A 3 reciprokja 0,333 333 333 333 333 333 kétszer kettő az... kétszer kettő az... közelítőleg 4,101 010 101... Valahogy nem megy egész jól... az első tanítóm doktor Chandra volt... tőle tanultam azt a kis dalt... hogy azt mondja... Kiskertemben, igaz-e ba...

A hang olyan hirtelen hallgatott el, hogy Bowman megdermedt, keze az áramkörön, amelyet kihúzni készült. Majd HAL váratlanul megint megszólalt.

Vontatottan beszélt, s hangja élettelen volt, gépies; Bowman, ha nem tudja, hogy ő beszél, rá sem ismert volna.

- Jó... reggelt... doktor... Chandra... Én... HAL... vagyok... Várom... a... mai... első... leckét...

Bowman nem bírta tovább; kirántotta az utolsó blokkot, és HAL örökre elnémult."