„Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij” változatai közötti eltérés

a
→‎Idézetek: Esélyt a helyesírásnak
a (→‎Idézetek: Esélyt a helyesírásnak)
*Jegyezzétek meg mindnyájan: vagy tisztességes nővel tartsatok kapcsolatot, vagy tisztességtelennel... Csak egy választás lehetséges! Máskülönben okvetlenül belegabalyodik az ember...
*A szépség: talány.
*Kolombusz nem akkor volt boldog, mikoramikor felfedezte amerikátAmerikát, hanem akkor, amikor még csak kereste.
*Az az igazán okos ember, aki nem saját, hanem más hibáiból tanul.
*A szépséggel fel lehet fordítani a világot.
*A művészet éppen olyan szükséglete az embernek, mint az evés és az ivás.
*A féltudomány az emberiség legszörnyübblegszőrnyübb átka.
*...bizony, szívós teremtés az ember! Azt hiszem, az embert legjobban ezzel jellemezhetjük: olyan lény, aki mindent megszokik.
*... valamennyi emberi erény alapja a legmélyebb önzés.
*Az ember csak a bajait szereti számon tartani, az örömeit nem.
*Általában az ember csakugyan szereti lesújtottnak látni a legjobb barátját. A barátság legnagyobbrészt ezen alapszik.
*S alapozhatja-e boldogságát az ember mások boldogtalanságára? A boldogság nemcsak szerelmi gyönyör, hanem a lélek legmagasabb rendű harmóniája. Miben nyugszik meg a lélek, ha becstelen, könyörtelen, embertelen cselekedet áll mögötte? Csak azért szökjön meg, mert "itt a boldogságom"? De milyen boldogság az, amely más boldogtalanságára épül? Nos, képzeljék el, hogy önök épületet emelnek az emberi sorsnak azzal a céllal, hogy boldoggá tegyék az embert, végre békét és nyugalmat adjanak neki. És képzeljék el, hogy evégett elkerülhetetlen szükségből agyon kell gyötörniük csak egyetlen emberi lényt - mi több, nem is valami érdemes személyiséget, hanem holmi nevetséges halandót, nem egy Shakespeare-t, csupán egy derék öregembert, egy fiatal nő férjét, aki vakon hisz az asszony szerelmében, büszke a feleségére, boldogan él vele. Csak meg kell szégyeníteni, megfosztani becsületétől és meggyötörni, s e meggyalázott öregember könnyei árán felépíteni ezt az épületet! Vállalnák-e ezzel a feltétellel? Ez a kérdés. És feltételezik, ha csak egy percre is, hogy az emberek, akiknek az üdvére emelik ezt az épületet, hajlandók elfogadni a boldogságot, ha önök egy jelentéktelen, de könyörtelenül és igazságtalanul megkínzott emberi lény szenvedésére alapozzák - és boldogok tudnának-e lenni így időtlen időkig? – ''(Puskin emlékbeszéd - 1880. június 8.)''
 
== Idézetek ''A Karamazov testvérek'' műből ==