„Galaxis útikalauz stopposoknak” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Idézetek: kicsit szebben megcsinálva, kiegészítve |
|||
10. sor:
== Idézetek ==
===Bevezető===
*Ez a bolygó a következő problémával küzd vagy inkább küzdött: az ott élők többsége ideje nagy
részében boldogtalan volt. Számos megoldást javasoltak a probléma gyógyítására, ezek azonban
többnyire zöld és piros hasú papírok mozgásához kapcsolódtak, ami meglepő, hiszen végül is nem a
színes papírok voltak boldogtalanok.
===Első fejezet===
Hogy ráérek-e? - hördült fel Arthur. - Hát, ha eltekintek attól, hogy itt kell feküdnöm, különben ezek a buldózerek lerombolják a házamat, ráérek. - Miért?<br>
Nagyszerű! - felelte. - Hol beszélgethetünk nyugodtan?<br>
Hol micsinálhatunk? - kérdezte Arthur.
*Úgy érezte, az egész élete álom, s néha elgondolkodott afelől, vajon kinek az álma lehet, és hogy az illető élvezi-e.
===Második fejezet===
*Megtudjuk belőle, hogy a legjobb létező ital a Pángalaktikus Gégepukkasztó. Megtudjuk belőle, hogy a Pángalaktikus Gégepukkasztó hatása olyan, mint amikor szétverik az ember agyát egy lédús citromszelettel, melyet vaskos aranytéglára erősítettek.
Az idő illúzió - jegyezte meg. - Az ebédidő kétszeresen az.<br>
Mély gondolat - mondta Arthur. - El kellene küldened a Reader's Diggestnek. Egy egész oldalt
tartanak fenn a magadfajtának.
*Ma csak csütörtök lehet - mondta Arthur, és igyekezett elsüllyedni a sörei mögött. - A csütörtök sose volt az én napom.
===Harmadik fejezet===
*Bolondítóan bonyolult készülék volt; ez volt az egyik oka annak, hogy kellemesen kézhezálló műanyag dobozára a következő szavakat nyomtatták barátian nagy betűkkel: NE ESS PÁNIKBA!
*A hajók kifejezetten úgy lógtak az égen, ahogy például a téglák sohasem.
===Ötödik fejezet===
*Ez Ford szerint egyike volt a legérthetetlenebb emberi dolgoknak: az a szokás, hogy a legnyilvánvalóbb dolgokat leszögezik és ismételgetik, például: "Szép napunk van", vagy "Maga nagyon magas", vagy “Ó, kedvesem, harminc láb mélyre zuhantál, jól vagy?" A jelenség magyarázatára Ford kidolgozott egy elméletet. Eszerint az emberi lények szája összenő, ha nem járatják. Néhány hónapi megfigyelés és megfontolás eredményeképp elvetette ezt az elméletet, és újabbal állt elő. Eszerint ha az emberek nem járatják a szájukat, akkor az agyuk kezd dolgozni.
===Hatodik fejezet===
Kellemetlenül hasonlít a berúgásra.<br>
Mi olyan kellemetlen a berúgásban?<br>
Kérdezz meg egy pohár szeszt.
===Hetedik fejezet===
Tudod - mondta Arthur -, valahányszor Vogon légzsilipekbe zárnak a Betelgeuséről származó pasasokkal, hogy kilökjenek a világűrbe, és megfulladjunk, nagyon szeretném, ha figyeltem volna arra, amit anyám mondott, amikor kicsi voltam.<br>
Miért, mit mondott?<br>
Nem tudom. Nem figyeltem.
===Nyolcadik fejezet===
*Az űr - írja - nagy. Tényleg nagy. El se hinnéd milyen hatalmasan, terjedelmesen,
észbontóan nagy. Úgy értem, az ember azt gondolná, a patikushoz hosszú az út, de ez csak
egy szem mogyoró az űrhöz képest.
===Kilencedik fejezet===
*Kérem, ne rémüljenek meg attól, amit maguk körül látnak vagy hallanak. Elkerülhetetlen, hogy bizonyos kellemetlen kezdeti tüneteket érezzenek, mivel az a valószínűtlenségi szint, melyen megmentettük Önöket a biztos haláltól, igen magas volt: kettő a kétszázhatvanezredik hatványon az eggyel szemben, talán még magasabb. Jelenleg a hajó valószínűtlenségi állapotának szintje kettő a huszonötezredik hatványon az eggyel szemben, csökkenő. Azonnal visszatérünk a normális állapotokhoz, mihelyst bizonyosak leszünk abban, hogy mi is a normális. Köszönöm. Kettő a húszezredik hatványon az eggyel szemben, és csökken.
*Ford! Mindjárt pingvinné változol. Kérlek, hagyd abba.
*Ford! - mondta. - Végtelen sok majom van odakint, és meg akarják beszélni velünk azt a Hamlet
szövegkönyvet, amit kidolgoztak!
===Tizenegyedik fejezet===
Öt az egyhez, csökkenő... négy az egyhez, csökkenő... három az egyhez... kettő... egy...
valószínűségi... faktor egy az egyhez. Normális állapot. Ismétlem, normális állapot.<br>
Trillian kikapcsolta a mikrofonját, aztán elmosolyodott, visszakapcsolta és beleszólt:<br>
- Ha tehát még mindig van valami, amivel nem tudnak megbirkózni, az az önök magánügye. Kérem,
várjanak nyugodtan, hamarosan önökért küldünk.
*Azt hiszem, tudnotok kell, hogy nagyon lehangolt vagyok - mondta. Hangja halk volt és
reményvesztett.
*Gyertek - hüppögte. - Azt a parancsot kaptam, hogy kísérjelek fel benneteket a parancsnoki hídra. Itt vagyok én akkora aggyal, mint egy egész planéta, és a dolgom az, hogy felkísérjelek benneteket a
hídra. Ez aztán az önmegvalósítás!
*Bocsánat, rosszat szóltam? - kérdezte Marvin, és tovább vonszolta magát. - Bocsánat, hogy
lélegzem, pedig nem is lélegzem, azt se tudom, miért kellett ezt mondanom, te jóisten, milyen
deprimált vagyok. Itt egy újabb önelégült ajtó. Élet! Nehogy nekem az életről beszéljetek!
===Tizenkettedik fejezet===
*Ha bármi fontosabb, mint az én egóm, akkor megyek, elkapom és lelövöm!
===Tizenharmadik fejezet===
Marvin a folyosón vánszorgott, egyre csak nyavalyogva.<br>
…és persze ott az a szörnyű fájdalom végig a bal oldali diódáim mentén...<br>
Tán csak nem? - Arthur mogorván bandukolt Marvin mellett.<br>
Csakugyan?<br>
De még mennyire - bizonygatta Marvin. - Persze rengetegszer kértem, hogy cseréljék ki őket, de ki
figyel oda?<br>
Meg tudom érteni.
===Tizenhetedik fejezet===
*Rábukkant a hajó egyik Táp-O-Matájára. A géptől kapott műanyag pohár olyan folyadékkal volt tele, mely csaknem mindenben, ám mégsem teljes egészében különbözött a teától.
===Tizennyolcadik fejezet===
*A cserép petúnia érdekes módon csupán egyvalamire gondolt esés közben: Ó, nem, többé ne! Sokan
úgy vélik, ha pontosan ismernénk, miért éppen ezt gondolta a cserép petúnia, akkor sokkal többet
tudnánk a világegyetem természetéről, mint így.
===Huszadik fejezet===
*Élet - sóhajtotta Marvin gyászosan. - Akár gyűlöljük, akár nem, izgat bennünket, semmiképp se szeretni való.
===Huszonharmadik fejezet===
*Fontos és közismert tény, hogy a látszat olykor csal. Például a Földön az ember mindig szentül hitte, hogy intelligensebb a delfinnél, mivel oly sok mindent elért: feltalálta a kereket, New Yorkot, a háborút, egyebeket, mialatt a delfinek csak vidáman lubickoltak. A delfinek ezzel szemben azt hitték, hogy sokkal intelligensebbek az embernél - pontosan a fenti okok miatt.
*A legeslegutolsó delfinüzenetet is félreértelmezték az emberek. Azt hitték, hogy meglepően kimunkált, karikán keresztül végrehajtott kettős hátrabukfencez látnak, miközben a delfinek az Egyesült Államok himnuszát is elfütyülik. Az üzenet valójában ez volt: Viszlát, és még egyszer kösz a halakat!
===Huszonnegyedik fejezet===
*Az igazi végtelen olyan, mint az éjszakai égbolt: a távolság felfoghatatlan, és ezért semmitmondó.
===Huszonhetedik fejezet===
*Negyvenkettő - mondta Bölcs Elme végtelen méltósággal és hidegvérrel.
===Harmincnegyedik fejezet===
Miért, mi újság?
Nem tudom - mondta Marvin. - Nem olvasom a lapokat.
===Harmincötödik fejezet===
*A jelek szerint valamennyi fontosabb Galaktikus Civilizáció Története három különálló és jól megkülönböztethető szakaszon megy keresztül: a Túlélés, a Kíváncsiság és a Kifinomultság szakaszain, melyeket a Hogyan, Miért és a Hol fázisainak is neveznek. Az első szakaszt például a következő kérdés jellemzi: ''Hogyan szerzünk ételt?'' A másodikat ez: ''Miért eszünk?'' A harmadikat ez: ''Hol vacsorázunk ma?''
== Külső hivatozások ==
| |||