„Alekszandr Szolzsenyicin” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→A pokol tornáca: Kiegészítés. |
→A pokol tornáca: Kiegészítés. |
||
26. sor:
*Minél többet olvas az ember történelmet, annál inkább kedvet kap arra, hogy maga is gazemberré váljék, sokkal előnyösebb dolog! A nagy Hannibált, aki nélkül Karthágót nem is ismernénk, ez a semmi kis Karthágó száműzte, vagyonát elkobozta, lakóházát lerombolta! Semmi sem új...Gnaeus Naeviust már akkor kalodába zárták, hogy ne írjon merész darabokat. Az aetoóliaiak, sokkal a mi korunk előtt, hamis amnesztiát hirdettek, hogy hazacsalogassák az emigránsokat. és kivégezték őket. Már Rómában felfedezték azt az igazságot, amelyről a gulag megfeledkezik: nem gazdaságos éhesen hagyni a rabszolgát, etetni kell! Az egész történelem merő...falás. ki kit elkap, be is kapja.
*Ebben az épületben a dolgozószobák tulajdonosaik rangjának növekedésével együtt nőttek. Nőttek az íróasztalok is. Nőttek a kék, vörös és málnaszínű posztós tárgyalóasztalok is. De a legnagyobb igyekezettel a Győzelmek Ösztönzőjének és Szervezőjének portréi nőttek. Még a közönséges nyomozók dolgozószobájában is sokkal nagyobbnak ábrázolták természetes magasságánál, Abakumov dolgozószobájában pedig az Emberiség vezérét öt méter magas vásznon örökítette meg egy kremli realista festő; az egész termetét, a csizmától az ellenzős marsalli sapkáig, valamennyi érdemrendjének ragyogásával ( sose viselte őket ), amelyeket nagyobb részben saját magától kapott, részben más királyoktól és elnököktől. Csak a jugoszláv érdemrendek voltak később nagy igyekezettel átmázolva a zubbony posztójának színére.
*Ennek az embernek a nevét ragozták a földgolyó újságjai, dörmögte száz meg száz nyelven ezer meg ezer bemondó, kiáltozta beszéde elején és végén ezernyi előadó, énekelte sok-sok pionirhang, említették főpapok, amikor
*Lám, a legöregebb bolsevikok egymás után jelentek meg a törvényszékek előtt, ls megmagyarázhatatlanul szánták - bánták bűnüket, a legválogatottabb szitkokkal, bőbeszédűen ócsárolták magukat, és beismerték, hogy valamennyien idegen hírszerzésnek a szolgálatában álltak, ami csak a világon van. Ez már túllépett minden határon, annyira goromba volt és túlzott, hogy szinte hasogatta az ember fülét!
*A rabok pihenése abban állt, hogy kívülről rájuk zárták a nehéz vasajtókat, és senki se nyitotta ki, nem jött be, senkit sem
*A halál addig nem ijesztő, amíg nem énrám lőnek. Egy cseppet se féltem, amíg ezt nem tapasztaltam meg. Amikor erős bombázásba keveredtem, attól kezdve csak a bombázástól féltem. Amikor egy tüzérségi rajtaütés alkalmával légnyomás ért, elkezdtem félni a tüzérségi rajtaütéstől. Egyébként pedig. "ne félj a fütyülő golyótól", mert ha azt meghallod, nem neked szánták. Azt az egyetlen golyót, amelyik téged öl meg, nem fogod hallani. Vagyis úgy néz ki, a halál nem tartoznék rám: ha élek, ő nincs, ha majd eljön, én már nem leszek.
*Az emberi természet olyan - és ezt ügyesen kihasználták a zsarnokok és fogdmegek -, hogy amíg le tudná leplezni az árulókat, vagy lázadást szíthatna a tömegben, vagy saját halálával megmenthetné mások életét, él benne a remény, még hisz a szerencsés végben, még belekapaszkodik a javak szánalmas maradékaiba, ezért hallgat és alázatos. Amikor elkapják és sarokba szorítják, amikor nincs több veszítenivalója, és képes volna hőstettre, elkésett dühét csak a magánzárka kőkalickáján töltheti ki. Vagy a halálos ítélet közömbössé teszi minden földi dolgokkal szemben.
*A nyulaknak joguk van meghalni, de nincs joguk harcolni.
*De mi a demokrácia? Kedvezés a durva többségnek. A többségnek kedvezni pedig azt jelenti, hogy a középszerhez igazodunk, egy alacsonyabb szinthez, , a magasba szökő törékeny szálakat pedig levágjuk. Száz vagy ezer tökfilkó jelöli ki az utat szavazatával a világos elméknek.
*Minden párt eltorzítja a személyiséget is, és az igazságot is. Az ellenzék vezére nem azért bírálja a kormányt, mert valamiben csakugyan hibát követett el, hanem mert különben minek az ellenzék!
===Húsvéti körmenet===
'''Morzsák'''<br>
*Az emberek mindig kapzsiak és gyakran gonoszok voltak. De amint megszólalt az estharang, és szava végigömlött a falu, a mező, az erdő felett, emlékeztette az embereket: ideje fölhagyni apró-cseprő földi dolgaikkal, hogy egy órácskára az öröklétnek szenteljék gondolataikat. Ez a harangszó, amely ma már csak egy régi dalban örződött meg számunkra, fölemelte az embereket; nem engedte, hogy négykézláb másszanak.<br>
'''Matrjona háza'''<br>
*Ne feledd, hogy két titok van a világon: hogyan jöttem - nem emlékszem, hogyan megyek - nem tudhatom.
== Neki tulajdonított idézetek==
| |||