„Sigmund Freud” változatai közötti eltérés

57. Talán annak, aki nem neurotikus, nincs is szüksége kábítószerre. Az ilyen ember nyilván nehéz helyzetbe kerül, be kell vallania magának, tehetetlenségét, a világmindenséghez viszonyított esendõségét, látnia kell, hogy nem a teremtés középpontja és hogy nem tárgya egy jóságos elõrelátás által gyakorolt gyengéd gondoskodásnak. Abban a helyzetben lesz, mint a gyermek, aki puha és meleg szülõi házát elhagyta. De vajon nem ez a sorsa az infantilizmusnak, hogy az ember kinõje? Az ember nem maradhat õrõkké gyermek, végül is ki kell lépnie az "ellenséges életbe"! Nevezhetjük ezt a "valóságra való nevelésnek" és elárulhatom Önnek, hogy munkám egyetlen célja az, hogy ennek a fejlõdésnek a szükségességére felhívjam a figyelmet.

 

 

61. Bizonyos, hogy az intellektus uralmától még messze, nagyon messze állunk, de nem végtelenül távol. És mivel ez utóbbi előreláthatólag ugyanazokat a célokat fogja szolgálni, mint amiket Ön most istentõl vár - természetesen emberi mértékre csökkentve, amennyire az a külvilág kényszere, az Ananké megengedi: az emberszeretetet és a szenvedések enyhítését; ezért mondhatjuk, hogy ellentéteink csakideiglenesek és nemkiegyenlíthetetlenek.