„Martin Heidegger” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
AnankeBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: lt:Martynas Heidegeris
Gubbubu (vitalap | szerkesztései)
11. sor:
:...
A létező, melynek a gond a léte, nemcsak faktuális bűnt vehet magára, hanem léte alap-okán ''ő maga bűnös''...A bűnös formálisan egzisztenviális eszméjét tehát a következőképp határozzuk meg: alap-oka lenni egy olyan létnek, amelyet valamilyen Nem határoz meg - azaz valamilyen semmiség alap-okának lenni.
 
A lét magától értetődő fogalom. Használatos minden megismerésben, minden kijelentésben, a létezőhöz való minden viszonyulásban és minden magunkhoz-viszonyulásban, és ilyenkor a kifejezés "minden további nélkül" érthető. Mindenki megérti: "az égnek kék színe van", "vidám vagyok" és az efféléket. Csakhogy épp ez az átlagos érthetőség bizonyítja az érthetetlenséget. Világosan megmutatja, hogy a létezőhöz, mint létezőhöz való minden viszonyulásban és minden hozzá viszonyuló létben a priori egy talány lappang. Az, hogy eleve létmegértésben élünk, és hogy ugyanakkor a lét értelme homályba burkolózik, igazolja a "lét" értelmére irányuló kérdés megismétlésének elvi szükségességét."
 
:''Lét és idő''
24 ⟶ 26 sor:
egy pár otromba parasztcipő... a kép voltaképpen nem ábrázól semmit. Mégis van itt valami, amitől az ember rögtön úgy érzi, mintha egy késő őszi este, mikor kihunyófélben a tűz, aminél a krumpli sült, s a napi munkától fáradtan, vállán a kapával, saját maga ballagna hazafelé.
:...
Miért van egyáltalán létező, és miért nincs inkább semmi? Ez a kérdés... Mindenkit megérint egyszer, talán többször is a kérdés rejtett ereje, anélkül, hogy igazán tudatosulna, mi megy végbe benne. Például a mélységes elkeseredés pillanatában, amikor sulyasúlya vész a dolgoknak és elhomályosulnak a jelentések. talánTalán csak egyszer kondul meg ez a kérdés, tompán mint egyszeri harangütés, belecsendül a létezésbe, hogy aztán lassanként újból elmémuljon. Jelen van e kérdés a szív kitörő örömében, amikor átszellemülten ragyoknak a dolgok, mintha először vennének körül, úgyhogy könnyebbnek tünik azt gondolni, hogy nincsenek, mint megérteni, hogy vannak és úgy vannak ahogyan vannak. Ez a kérdés lepi meg az embert unalmában, amikor egyaránt távol vagyunk a kétségbeeséstől és az örömtől, amikor azonban a létezők konok mindennapiságból oly sivárság árad, hogy azzal sem törődünk már, hogy egyáltalán van-e létező vagy nincs, amiben azonban rendkivül fontos formában ugyan de újra cak az a kérdés csendül meg: "Miért van egyáltalán létező, és miért nincs inkább semmi?
:''Bevezetés a metafizikába''