„Platón” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: simple:Plato |
|||
7. sor:
:''21 d''
===Phaidón===
Tehát azzal is tisztában vagy – szólt –, hogy miután az ember meghal, az, ami látható belőle, a test, és a szemünk előtt hever, amit holttetemnek nevezünk, s aminek az a sajátossága, hogy feloszlik és széthullik, mindebből semmit sem szenved el tüstént, hanem rendszerint jó ideig megmarad, és ha valaki viruló testi állapotban végzi és élete virágjában, még nagyon sokáig is. Ha pedig a test összeaszott és be van balzsamozva, mint az Egyiptomban bebalzsamozottaké, csaknem teljes épségben marad meg rendkívül hosszú ideig. És a test bizonyos részei, még ha elrothad is a test, a csontok és az idegek és minden ilyesmi, mintegy úgyszólván halhatatlanok, vagy nem?
– De igen.
– A lélek pedig, a láthatatlan, mely egy ilyen másik, nemes és tiszta és láthatatlan helyre, Hadészhoz költözik, valóban a „láthatatlanhoz”, a jó és bölcs istenhez, ahova, ha isten akarja, az én lelkemnek is el kell csakhamar jutnia – ez a bennünk levő, ilyen természetű, ilyen lélek a testtől megválva tüstént szerteoszlana és elpusztulna, ahogy a legtöbb ember mondja? Távolról sem, kedves Kebészem és Szimmiaszom, hanem sokkal inkább így van: ha tisztán válik el a testtől és nem cipel belőle semmit se magával, mert életében sem volt vele önként semmi közössége, hanem menekült tőle és magában tömörült, és mindig erre volt gondja – ez azt jelenti, hogy helyesen szerette a bölcsességet és ténylegesen arra törekedett, hogy könnyen haljon meg; vagy nem ez a felkészülés a halálra?
– De mindenképpen.
– Nemde ha a lélek ilyen, önmagához hasonló láthatatlanhoz távozik, az istenihez és halhatatlanhoz és bölcshöz, ahova megérkezve boldog lesz, mert elszakadt a bolyongástól és az esztelenségtől és a félelmektől és a vad vágyaktól és az összes többi emberi bajoktól, és, miként a beavatottak mondják, a hátralevő időt valóban az istenekkel tölti? Így mondjuk, Kebész, vagy másképp?
– Így, Zeuszra – szólt Kebész.
– Ha pedig, gondolom, beszennyezve és nem megtisztultan szakad el testétől, mert mindig is a testtel volt közösségben, és azt gondozta és szerette, és a bűvöletében élt, és a vágyak és élvezetek bűvöletében, úgyhogy semmi mást nem tartott igaznak, csupán azt, ami testi, amit meg lehet érinteni és látni és inni és enni és szerelmi gyönyörökre használni, ami pedig a szemnek sötét és láthatatlan, viszonyt elgondolható és a filozófia segítségével ragadható meg, azt mindig gyűlölte, és félt tőle és menekült előle – vajon mit gondolsz, egy ilyen lélek önmagában, tiszta állapotában el tud-e szakadni a testtől?
– Semmiképpen sem – szólt.
(…)
(…) azok, akik beavatásainkat alapították, nem voltak hitvány emberek, hanem voltaképpen már rég jelezték, hogy aki beavatatlanul és megszenteletlenül érkezik a Hádészba, ott a sárban fog heverni, a megtisztult és beavatott pedig odaérkezve az istenekkel fog lakni. Mert sokan vannak – miként a beavatáshoz értők mondják – a narthéxhordozók, de kevesen a bakkhoszok<ref>Görögül: ''narthêkophoroi men polloi, bakchoi de te pauroi''</ref>; ezek pedig véleményem szerint nem mások, mint a filozófiával helyesen foglalkozók.
:''69 c-d''
| |||