„Puskás Ferenc” változatai közötti eltérés

*A rádiót figyelve lestük<br>Puskást, ahogy lefut cselezve,<br>Bead, s aztán... haj, balszerencse!<br>Kocsis fejese kapufára<br>Csattan... de jő Bozsik, s bevágja!<br>S Hidegkúti talál megint utat<br>A kapu előtt, s benn a féltucat!

**[[Zelk Zoltán]]: ''Rímes üdvözlő távirat'' (részlet)

*A fáma szerint Puskás Ferenctől megkérdezte volt egyszer [[Karinthy Ferenc]], hogy miként lehetséges az, hogy az ő labdái mindig olyan pontosan célba érnek. Úgy kell rúgni, művészkém, válaszolta állítólag a ballábas, nagy magyar gondolkodó.

**meséli [[Esterházy Péter]], később belátta, hogy rosszul tudta, mert Puskás Öcsi ezt [[Zelk Zoltán]]nak mondta).

**''[http://web.archive.org/web/20080509181134/http://es.fullnet.hu/0246/publi.htm ’’Úgy kell rúgni, művészkém!’’]'', ''Élet és Irodalom'', XLVI. évfolyam, 46. szám, 2002. november 15. (archivált változat)

::<small>Ugyanezt Zsolt Róbert így írta meg: „Esős idő volt, a pálya felázva, csupa pocsolya. Mindenki csúszkált, bukdácsolt, a passzok, a lövések a latyakba ragadtak, vagy el-fölcsúsztak, falsul kipenderültek. Egyedül Puskás nem látszott tudomást venni a rossz talajról. Átadásai, szöktetései hajszálpontosak, minden bombája életveszélyes volt. Zelk, a költő és szurkoló a mérkőzés után megkérdezte tőle a presszóban: - Mondja, Öcsikém! Hogyan lehet az, hogy a többiek labdái rendre a tócsába fulladtak, vagy messzire elszállnak, a magáé meg mindig épp a víz színén siklik el? Hogyan csinálja? Mi ennek a technikája? - Úgy kell rúgni, művészkém - kacsintott a csatár -, szóval úgy kell rúgni, vagyis így kell tudni rúgni.”</small>

*:A legszebb történetet Hoffer József írja meg róla az ''Alberttől Zsákig'' című könyvében.