„Makó” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a előnyét nem látom a változtatásnak; a sok fölös felsorolásjel csúnya, Móricz Zsigmondot viszont tényleg belineklhetjük |
|||
2. sor:
==Idézetek==
* Makó igazán olyan, mint egy hagymafej: elsőre egyszerűnek tűnik, de minél több réteget hántunk le róla, annál értékesebb lesz.
* A legelső élmény, ami az embert megragadja, hogyha vendégként Makóra jön, és többször vagy rendszeresen itt tartózkodik: a munkaszeretet, az igényesség és az öntudat.
*Makó nagyon titokzatos hely számomra.▼
**[[Móricz Zsigmond]], 1942. április 8.▼
▲* Makó nagyon titokzatos hely számomra.
*Hallatlan energia van ebben a városban. Népe dolgos, szorgalmas. [...] A szilárd paraszti jólétnek ennyi és ily általános jelét az építkezésben, az otthonok külső képéven, berendezettségében sehol sem tapasztalni az Alföldön, mint éppen itt. ▼
**[[Mocsár Gábor]], 1966▼
*Ez a város elevenen megőrizte a magyar történelmet. Ma is olyan, mintha Kossuth Lajost várná, a szabadságra esküdő Kossuth-nóta dallama zeng ki a makóiak szavaiból, s ragyog a szemükből. Nem kell itten dobszó, demagógia s propaganda, csak lengesse meg a szél a szabadságnak bármilyen kicsiny, de tiszta zászlóját: seregek teremnek és menetelnek egy pillanat alatt. Mintha megtört volna itten a kasztokba merevedő magyar társadalom végzete: parasztok, polgárok és munkások élnek testvéri, politikai, szellemi közösségben.▼
▲* Hallatlan energia van ebben a városban. Népe dolgos, szorgalmas. [...] A szilárd paraszti jólétnek ennyi és ily általános jelét az építkezésben, az otthonok külső képéven, berendezettségében sehol sem tapasztalni az Alföldön, mint éppen itt.
**[[Féja Géza]]: ''Viharsarok'', Budapest, 1957▼
*[A makóiak] olyanok, mintha mindnyájan grófok lennének. Önérzetesek, tudatosak, előrelátók, mintha mindannyian kiválogatott példányai lennének fajtájuknak.▼
**[[The Times]] magazin, 1925▼
▲* Ez a város elevenen megőrizte a magyar történelmet. Ma is olyan, mintha Kossuth Lajost várná, a szabadságra esküdő Kossuth-nóta dallama zeng ki a makóiak szavaiból, s ragyog a szemükből. Nem kell itten dobszó, demagógia s propaganda, csak lengesse meg a szél a szabadságnak bármilyen kicsiny, de tiszta zászlóját: seregek teremnek és menetelnek egy pillanat alatt. Mintha megtört volna itten a kasztokba merevedő magyar társadalom végzete: parasztok, polgárok és munkások élnek testvéri, politikai, szellemi közösségben.
▲* [A makóiak] olyanok, mintha mindnyájan grófok lennének. Önérzetesek, tudatosak, előrelátók, mintha mindannyian kiválogatott példányai lennének fajtájuknak.
==Külső hivatkozások==
|