„Edgar Allan Poe” változatai közötti eltérés

4 028 bájt hozzáadva ,  11 évvel ezelőtt
Új szakasz beillesztése.
a (Bot: következő hozzáadása: sk:Edgar Allan Poe)
(Új szakasz beillesztése.)
 
Művei a detektívregény, a krimi és a sci-fi előfutárai.
==Idézetek verseiből==
<big>'''Tamerlán'''</big><br>
(részletek)
<poem>
Szelíd vigasz halál előtt:
Atyám, másról szólok veled!
Nem hiszek balgán oly erőt
A földön. hogy feloldna bűnt,
Min földöntúli gőg hevült -
Ábrándra sincs erőm talán.
Reménynek hívod ? Tűz tüze
E vágy, habár halált üzen.
Ha van remény, s van - Istenem! -
Az szentebb forrásból fakad.
Agg ember, nem vagy dőre, nem,
De ily reményt szavad nem ad.
.
.
Szeretni ifjú szív tanít.
Ha napsugár mosolyga ránk,
S feledve apró gondjaink,
Derültem lányos kacaján,
Vagy ha remegő kebelén
Sírtam ki boldogan magam,
Mit is mondhattam volna én ?
Hisz szíve nem veret nyugtalan.
Mint aki bízik s mit se kérd,
Hívőn vetette rám szemét.
.
.
Ember szerelme! Földi részünk
Mindabból, miért égre nézünk!
Lelkünk úgy kíván, mint esőt
Szirokkótól szikkadt mezők.
Nélküled, áldó Hatalom,
A szív is csak kopár vadon.
Eszme! ki különös zenét
S vad, ős szépséget hintve szét,
Szállsz életünkre, ég veled!
A Földért elcseréltelek.
.
.
Hazatértem, s nem volt hazám,
Mi azzá tette, mind oda!
Mohos kunyhómnak ajtaján
Egy ismerős hang, - jaj! - noha
Halkan léptem, küszöb alól
Fölsírt. No, hát mutass, Pokol
Szívet izzó tűzágyadon,
Mit alázat mélyebbre von,
S benne gyötrőbb a fájdalom !
</poem>
::([[Kardos Pál]])
 
<big>''' -nak'''</big><br>
(részlet)
<poem>
Lányos szemérem volt talán
Arcod parázsa, meglehet,
De tőle forróbb lett a láng,
Forróbban marta szívemet,
 
Mert nászod napján láttalak,
S mert láttam bús arcod bús tüzét -
Pedig a boldog ég alatt
Minden szerelmes volt beléd.
</poem>
::([[Kardos László]])
 
<big>'''Holtak szelleme'''</big><br>
(részlet)
<poem>
Ha majd bús hantok közt borong
Lelked, komor magánya kong,
S a földön ember nem akad
Fürkészni fájó titkodat.
 
Magányod tűrd el csendesen
Hisz nem vagy ott sem elhagyott.
Kik veled éltek odafenn,
Körötted leng a sok halott -
Légy nyugton, óvó szellemük
Hatalma kísér mindenütt.
</poem>
::([[Kardos László]])
 
<big>'''Álom az álomban'''</big><br>
(részlet)
<poem>
Állok viharzó part előtt,
A tenger lihegve bőg.
Kezemben emlékek, romok,
Arany fövény, arany homok. -
Nézem, hogy hullanak ezek
A könnyű, semmi porszemek
És könnyezek - és könnyezek!
Ó Istenem! bárhogy fogom,
A porba hull lágy homlokom!
Ó Istenem! nem menekül
Egy szem se a vizek elül?
Hát minden-minden e világon
Álomba ködlő furcsa álom?
</poem>
::([[Kosztolányi Dezső]])
 
<big>'''Az alvó'''</big><br>
(részlet)
<poem>
Kék nyári éj, a hold kigyúl,
állok alatta szótlanul.
Ködöt lehel ki szája: ím
körötte álmos pára ring
s a csúcsra csöppen csöppre csöpp:
lágyan csöpög a könnyű köd
s lecsordul: zizzenő zene,
a tág völgy megtelik vele.
A síron ing a rozmaring ;
a hullámon liliom int ;
a rom morog, mozdulni rest,
a ködpólyában pihegni kezd.
A tó. sötét csillámú rét,
mély szusszanása leng feléd,
alszik: hiába költenéd.
Álom ül minden Szép szívén.
Vajjon te hol pihensz Irén.
</poem>
::([[Képes Géza]])
 
<big>'''F-nek'''</big><br>
(részlet)
<poem>
Emléked ép úgy leng felém,
Mint távol és mesés sziget
Kavargó tenger közepén,
Hol reng az óceán tömény
Dühvel, de fönt a kék eget
Fény űli folyton, tiszta fény
A mosolygó sziget felett.
</poem>
::([[Kardos László]])
 
<big>'''Eldorádo'''</big>
<poem>
Valaha rég
Egy drága-szép
Lovag nagy útra szállott.
Ment, mendegélt,
Száz útra tért,
Kereste Eldorádot.
 
Azóta agg
A szép lovag,
Szívében átok, átok,
Bármerre ment,
Se fönt se lent
Nem lelte Eldorádot.
 
És végtire
Lankadt szíve
Egy árny eléje állott.
Szólt. "Áldalak,
Bús árny-alak,
Mutasd meg Eldorádot."
 
"Ott messze túl,
A Hold kigyúl,
Az Árnyak völgye vár ott.
Vágtass el, el."
Az árny felel
"S eléred Eldorádot."
</poem>
::([[Kosztolányi Dezső]])
 
== Forrás nélküli idézetek ==
511

szerkesztés