„Csontváry Kosztka Tivadar” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Gubbubu (vitalap | szerkesztései)
Gubbubu (vitalap | szerkesztései)
24. sor:
 
Az élet nem elmélet, az élet valóság, amely kötelességgel jár mindennel és mindenkivel szemben.”
 
Maradandó alkotást csak az igazságból meríthetünk, az igazságot csak az Istentől nyerhetjük. Akinek megadatott a képesség az alkotásra, annak megadatott a képesség a halhatatlanságra. A képesség nemcsak az mebrenél nyilcánul meg, hanem az állatoknál, a madaraknál, a rovaroknál is érvényesül.
 
Elődeinket, akik állattenyésztéssel foglalkoztak, mindazon területeken megtaláljuk, ahol vadban dús legelőkre akadunk. Kezdetben az egész család, asszony, gyermek a juhnyájak után ballagott, később, amint elszaporodtak, nem vándoroltak. Az asszonyt gyermekeivel az Eufrátnál találjuk házakat építeni, erődöket emelni látjuk. Ebben a helyzetben fejlődött ki az aranycsipkés párta és a fodros szoknya.
 
De amint híre terjedt az úri módnak, irigyeket támaszt Babilonnak.
 
Csaták zaja riasztotta fel a békességet s nyugtalanította a babil népséget. Biztonságról kellett gondoskodni s a sivatagban mélyebben elrejtőzni.
 
Így épült fel Attila városa, Tedmur, világhírű Palmyra, Zenobea királysága.
 
...Párducbőrős kacagánya volt minden legénynek, ez volt a dísze az ősi erénynek. Az ősi erényhez járult a vadászat szenvedélye, a sasok, sólymok oktatása, a dal és a zene.
 
:Tüzes paripákon lándzsa, nyíl s karikással legelészve jártunk, egy-egy vadnak a felbukkanására nyeregbe szálltunk. ...
: Nagyobb vadnak, párducnak az elejtése, körtánc volt a következése, utána jött a sasok lakomája, a nomádok esti imája, a dal és a zenebona. Így éltünk ősidőkben, télen a meleg tartományokban, nyáron a magashegyoldalakban.
 
== A Lángész. Ki lehet és ki nem lehet zseni? ==