„Jean-Jacques Rousseau” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Frommer 97 (vitalap | szerkesztései)
Frommer 97 (vitalap | szerkesztései)
18. sor:
* Keresd mindenben a középszerűséget, még a szépségben is. A kellem nem kopik el úgy, mint a szépség; annak belső élete van, s mindig megifjodik. Egy kellemes és jó asszony harminc év múlva is úgy fog tetszeni férjének, mint az első napon.
 
== Idézetek ''A társadalmi szerződésről'' című műből ==
* Az erősebb, soha nem annyira erős, hogy mindig felülkerekedjék, hacsak nem változtatja erejét joggá...az erő nem szül jogot".
:*(III. fej. ''Az erősebb jogáról'')
* ...nagy különbség van a között, hogy valaki önmagával szemben vállal kötelezettséget, vagy valamilyen egésszel szemben, amelynek a részét képezi.
:*(''A főhatalomról'')
* Meg kell találni a társulásnak azt a formáját, amely a köz egésszével védi és oltalmazza minden tagjának a személyét és vagyonát, s amelyben, bár az egyén egyesül a többiekkel, változatlanul csak önmagának engedelmeskedik, és épp oly szabad marad amilyen azelőtt volt.
:*(''A társadalmi szerződésről'')
* ... az embernek a magánakarata ellentmondhat az általános akaratnak...olyan igazságtalanság ez, amely ha elterjedt szokássá válik, a politikai társadalom pusztulását okozza...hogy tehát a társadalmi szerződés ne legyen puszta szó, hallgatólagosan beleértik azt a megállapodást, amely nélkül az összes többi hatástalan volna: aki nem hajlandó követni az általános akaratot, azt az egéssz alakulat fogja engedelmességre kötelezni.
:*(''A főhatalomról'')
* ...rabok vagyunk, amig a puszta testi vágy ösztökölésére cselekszünk, de ha a magunk alkotta törvényeknek engedelmeskedünk, akkor szabaddá válunk.
 
== Idézetek ''A magányos sétáló álmodozásai'' című művéből ==
* Sohasem hittem, hogy az ember akkor szabad, ha azt teheti, amit akar: inkább akkor, ha soha sem kell megtennie, amit nem akar.
* Az öregek mindig jobban ragaszkodnak az élethez, mint a gyerekek, és kelletlenebbül válnak meg tőle, mint a fiatalok. Hiszen minden munkájuk ennek az életnek szólt, ezért a végén úgy érzik, hogy kárba veszett a fáradozásuk. Minden gondjukat, minden javukat, dolgos, álmatlan éjszakáik minden gyümölcsét, mindenüket itt hagyják, amikor elmennek. Életükben nem gondoltak arra, hogy olyasmit is szerezzenek, amit magukkal vihetnének a halálba.
* A várakozás százszor gyötrelmesebb, mint a valóság, és a fenyegetés szörnyűbb nekem, mint a csapás. Mihelyt bekövetkezik a baj, lefoszlik róla mindaz, ami a képzelet szüleménye, s csak annyi marad, amennyi csakugyan valóságos.
* Saját tapasztalatomból tanultam meg, hogy az igazi boldogság forrása önmagunkban rejlik, s hogy az emberek nem tehetik igazán boldogtalanná azt, aki boldog akar lenni.
 
==Forrás==