„Csoóri Sándor” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Vadaro (vitalap | szerkesztései)
Vadaro (vitalap | szerkesztései)
94. sor:
…Mert vallani már régóta szabad: morogni, óbégatni, gúnyolódni, akár napestig. Elismerni a leveretésünket; elismerni azt, hogy halál kacérkodik velünk a nyári délutánokon, s gyöngék vagyunk az ellenkezésben, de megkérdezni, hogy kiért s miért maradtunk lelkileg angolkórosak, már nem ajánlatos. Illetve, ami még ennél a helyzetnél is rosszabb: a számonkérő hang eszünkbe se jut.
 
Pedig a folyóiratokon túl, az önálló szerzők is mű¬rőlműről műre halmozzák föl a zavarba ejtő kérdések soka¬ságátsokaságát. A megemésztetlen, a szégyellnivaló, az elké¬pesztőelképesztő életek roncstelepi hangulatát. Aki például figyelmesen elolvasta Galgóczi és Hajnóczy kisregé¬nyeitkisregényeit, Csurka drámáit, Fekete Gyula töprengéseit vagy Moldova késheggyel írt szociográfiáit, elhűlhet a lehangoló jelenségek tömegétől: a közérzet, az er¬kölcserkölcs, a mélyre süllyedt remény állapotától. Mind¬egyikőjükMindegyikőjük könyveiből az kristályosodik ki összegzé¬sülösszegzésül, hogy a hetvenes évek Magyarországa - a derű¬sebbderűsebb ellenpontok: életszínvonal és szabadabb mozgás ellenére is - beteg lelkületű ország. Kallódók, megha¬sonlottakmeghasonlottak, önpusztítók szédelegnek a társadalom min¬denminden rétegében. Becsapottak, igazságnak fölesküdött alkoholisták, a szocializmus kikosarazott vőfélyei, koravén bölcsek, legyintők, egykedvű állampolgárok, akik az ország albérlőinek érzik magukat. Hivők s vonzó megszállottak? Ilyenek nincsenek. Vagy ha mégis akad belőlük néhány, előbb-utóbb megcsomó¬sodikmegcsomósodik bennük az akarat, a csak azért is remény izom¬zataizomzata, s elijednek önmaguktól.
:(''289. oldal'')