„Sigmund Freud” változatai közötti eltérés

:''(a számok oldalszámok)''

 

 

17. Fölösleges mondanunk, hogy egy kultúrának, amely résztvevőinek oly nagy számát nem elégíti ki, sõt lázadásra készteti, nincs arra kilátása, hogy tartósan fennmaradjon, de azt meg sem érdemli.

21. Hiszen a kultúrát épp azért teremtette az ember, hogy azokat a veszélyeket, amellyel a természet fenyegeti, elhárítsa és többek között az emberek együttélését lehetővé tegye. A kultúra fő feladata, létezésének legfőbb indoka éppen az, hogy az embert a természet ellen védelmezze.

 

 

26. Az emberek úgy képzelik, hogy nem képesek elviselni az életet, ha nem értékelik ezeket az elképzelésüket olyan magasra, mint amire ezeknek véleményük szerint igényük van. És ezért felmerül a kérdés: mik ezek az elképzelések a lélektan tükrében, miért értékeljük õket olyan magasra, és tegyük fel félve azt a kérdést is: mi a valóságos értékük?

33. Egy ilyen tilalom eredete csak az lehet, hogy a társadalom nagyon jól tudja, milyen bizonytalan alapokon nyugszik a vallásos tanok hitele.

 

 

35. Az értelem felett nincs más instancia. Ha a vallásos tanok igazsága egy belsõ élménytõl függ, ami az igazság bizonyítékául szolgál, mit gondoljanak azok az emberek, akiknek ebben a ritka élményben még nem volt részük? Minden embertõl követelhetjük, hogy az értelem adományával éljen olyan mértékben, amilyen mértékben az rendelkezésére áll, de nem lehet egy mindenki számára kötelezõ véleményt olyan indoklások alapján fölépíteni, amelyek csak igen kevesek számára hozzáférhetõk.

40. A valóságban ez csak kísérlet arra, hogy azt a látszatot keltsük, mintha még kitartanánk a vallás mellett, jóllehet már rég eltávolodtunk tõle. Ha vallási kérdésekrõl van szó, az emberek elképzelhetetlen mértékben nem õszinték és mindenféle intellektuális neveletlenségeket követnek el.

 

 

45. Kétséges, vajon az emberek egészében véve boldogabbak voltak-e a vallásos tanok korlátlan uralma idején, mint ma: erkölcsösebbek semmi esetre sem voltak. Mindig értettek ahhoz, hogy a vallásos elõírásokat puszta külsõségekké változtassák és ezzel szándékaikat meghiúsítsák.

 

 

47. Tehát vagy szigorú fegyelem alatt kell tartani e veszélyes tömegeket és gondosan elzárni előttük a szellemi felvilágosodás lehetõségét, vagy alaposan revideálnunk kell a kultúra és a vallás viszonyát.

 

 

48. A gyilkolás tilalmának ezt a racionális magyarázatát azonban nem mondjuk ki, hanem azt állítjuk, hogy istentől származik e tilalom és úgy gondoljuk, hogy õ sem akarja, hogy az emberek kiirtsák egymást. Ezzel a lépésünkkel a kultúrtilalmat különösen ünnepélyes formába öltöztetjük, viszont megkockáztatjuk az a veszélyt, hogy a tilalomnak való engedelmeskedést az istenben való hittõl tesszük függővé. Ha ezt a lépésünket visszavonjuk és akaratunkat nem tulajdonítjuk istennek, hanem megelégszünk a társadalmi magyarázattal, akkor ugyan eltekintünk a kultúrtilalom megdicsőülésétől, viszont nem veszélyeztetjük.

53. Nagyon jól illik ide az a tény is, hogy a vallásos ember messzemenõen vértezett bizonyos neurotikus megbetegedések veszélyével szemben azáltal, hogy a közös neurózist elfogadta, nincs többé szüksége arra, hogy egyéni neurózisát kifejlessze.

 

 

55. Hogyan várhatjuk olyan emberektől, akiknek gondolkodása béklyóba van verve, hogy a pszichológiai ideált, azaz a gondolkodás uralmát elérjék?

 

 

57. Talán annak, aki nem neurotikus, nincs is szüksége kábítószerre. Az ilyen ember nyilván nehéz helyzetbe kerül, be kell vallania magának, tehetetlenségét, a világmindenséghez viszonyított esendõségét, látnia kell, hogy nem a teremtés középpontja és hogy nem tárgya egy jóságos elõrelátás által gyakorolt gyengéd gondoskodásnak. Abban a helyzetben lesz, mint a gyermek, aki puha és meleg szülõi házát elhagyta. De vajon nem ez a sorsa az infantilizmusnak, hogy az ember kinõje? Az ember nem maradhat õrõkké gyermek, végül is ki kell lépnie az "ellenséges életbe"! Nevezhetjük ezt a "valóságra való nevelésnek" és elárulhatom Önnek, hogy munkám egyetlen célja az, hogy ennek a fejlõdésnek a szükségességére felhívjam a figyelmet.