„Alekszandr Szergejevics Puskin” változatai közötti eltérés

→‎Mese a halászról meg a kis halról: Ruszlán és Ludmila (előhang)
aNincs szerkesztési összefoglaló
(→‎Mese a halászról meg a kis halról: Ruszlán és Ludmila (előhang))
A küszöbén ül az öregasszony,
Lába előtt ott a törött teknő.
</poem>
 
== Ruszlán és Ludmíla ==
''(Fodor András fordítása)''
<poem>
Előhang
 
Zöld tölgy a tenger szögletében,
Színarany lánc a derekán,
S egy tudós kandúr nappal-éjjel,
A láncon folyton körbejár:
Ha jobbra indul – dalt dalolgat,
Ha balfelé – mesét regél.
 
Csodás az ott: manók bolyongnak,
Az ágon tündér üldögél;
Ott ismeretlen úton járva
Rejtélyes állatok nyoma;
Ott kunyhót tart a réce lába,
Se ajtaja, se ablaka.
Ott erdő, völgy dús titku tája,
Hullámot hajtó tenger árja
Hajnalban puszta partra hág,
A harminc vitéz pompás csoportja
A tiszta habból kel ki sorba,
Hozván a vízi-bácsikát,
 
Útközben ott királyfi ejt el
Fogolyként rettentő királyt,
S a nép előtt a fellegekben
Erdőkön át s a vízen át
Varázsló hurcol daliát.
Királynő sír ott börtönében,
Hű farkas őrzi szóra készen;
Kunyhó a vén banyával ott
Maga-magától vánszorog.
Zsugori cár ott kincsén virrad,
Hazai ott a lég s az illat!
Ott járva mézsört ittam én,
Zöldellni láttam parti tölgyet,
Alatta kandúrt ülni, bölcset,
Amint meséiből mesél.
Emlékszem egyre. Ím az ének,
Amit most néktek elbeszélek...
 
</poem>
 
790

szerkesztés