„Martin Heidegger” változatai közötti eltérés

A létező, melynek a gond a léte, nemcsak faktuális bűnt vehet magára, hanem léte alap-okán ''ő maga bűnös''...A bűnös formálisan egzisztenviálisegzisztenciális eszméjét tehát a következőképp határozzuk meg: alap-oka lenni egy olyan létnek, amelyet valamilyen Nem határoz meg - azaz valamilyen semmiség alap-okának lenni.

egy pár otromba parasztcipő... a kép voltaképpen nem ábrázólábrázol semmit. Mégis van itt valami, amitől az ember rögtön úgy érzi, mintha egy késő őszi este, mikor kihunyófélben a tűz, aminél a krumpli sült, s a napi munkától fáradtan, vállán a kapával, saját maga ballagna hazafelé.

Miért van egyáltalán létező, és miért nincs inkább semmi? Ez a kérdés... Mindenkit megérint egyszer, talán többször is a kérdés rejtett ereje, anélkül, hogy igazán tudatosulna, mi megy végbe benne. Például a mélységes elkeseredés pillanatában, amikor súlya vész a dolgoknak és elhomályosulnak a jelentések. Talán csak egyszer kondul meg ez a kérdés, tompán mint egyszeri harangütés, belecsendül a létezésbe, hogy aztán lassanként újból elmémuljonelnémuljon. Jelen van e kérdés a szív kitörő örömében, amikor átszellemülten ragyoknakragyognak a dolgok, mintha először vennének körül, úgyhogy könnyebbnek tünik azt gondolni, hogy nincsenek, mint megérteni, hogy vannak és úgy vannak ahogyan vannak. Ez a kérdés lepi meg az embert unalmában, amikor egyaránt távol vagyunk a kétségbeeséstől és az örömtől, amikor azonban a létezők konok mindennapiságból oly sivárság árad, hogy azzal sem törődünk már, hogy egyáltalán van-e létező vagy nincs, amiben azonban rendkivülrendkívül fontos formában ugyan de újra cak az a kérdés csendül meg: "Miért van egyáltalán létező, és miért nincs inkább semmi?