|
::Az ember legmerészebb hipotézise isten, aki olyan, mint ő, de nem hal meg.
:::''[[Konrád György]]: Kakasok bánata''
==Idézetek művekből==
=== Halottak Könyve ===
: Most szólaljanak meg a mágikus szavak, s hirdessék:
: a lélek kilépett a ragyogó nappali fénybe,
: és a szellemtestben feltámadott.
: Szabadon járhatja immár a holtak köreit.
: Íme, a temetés napján mondandó igék,
: Midőn a lélek a testtől elszakadva,
: A Túlvilágra költözik.
:
: Üdv néked, Osiris, Amenti Bikája,
: Az én számmal most az Örökkévalóság Ura,
: A hatalmas Thot beszél!
: A Napbárkát kísérem, mely átszeli az ég boltozatját,
: Az ősi istenek közé tartozom,
: Kik győzni segítették Osirist
: A Szavak Megmérettetésének napján.
: Mint hű társad élek köreidben.
: (...)
: Ó isteni szellemek, a lelkem most mellétek szegődik,
: Szól hozzátok, beszélget veletek,
: Mert tökéletessé lett, mint ti magatok,
: Mert a bírák mérlege az ő javára billent.
::: Halottak Könyve, I. fej. Bánfalvi András fordítása
===Hamlet===
Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.<br>
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri<br>
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;<br>
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,<br>
S fegyvert ragadva véget vet neki?<br>
Meghalni -- elszunnyadni -- semmi több;<br>
S egy álom által elvégezni mind<br>
A szív keservét, a test eredendő,<br>
Természetes rázkódtatásait:<br>
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.<br>
Meghalni -- elszunnyadni -- és alunni!<br>
Talán álmodni: ez a bökkenő;<br>
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,<br>
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,<br>
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,<br>
Mi a nyomort oly hosszan élteti:<br>
Mert ki viselné a kor gúny-csapásit,<br>
Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,<br>
Útált szerelme kínját, pör-halasztást,<br>
A hivatalnak packázásait,<br>
S mind a rugást, mellyel méltatlanok<br>
Bántalmazzák a tűrő érdemet:<br>
Ha nyúgalomba küldhetné magát<br>
Egy puszta tőrrel? -- Ki hordaná e terheket,<br>
Izzadva, nyögve élte fáradalmin,<br>
Ha rettegésünk egy halál utáni<br>
Valamitől -- a nem ismert tartomány,<br>
Melyből nem tér meg utazó -- le nem<br>
Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a<br>
Jelen gonoszt, mint ismeretlenek<br>
Felé sietni? -- Ekképp az öntudat<br>
Belőlünk mind gyávát csinál,<br>
S az elszántság természetes szinét<br>
A gondolat halványra betegíti;<br>
Ily kétkedés által sok nagyszerű,<br>
Fontos merény kifordul medriből<br>
S elveszti "tett" nevét.<br>
''[[William Shakespeare]]: Hamlet (f.: [[Arany János]])''
== Buonarroti-szonettből ==
| 