„Egon Friedell: Az újkori kultúra története” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
12. sor:
'''Panoramic ability'''
 
A ''maximák és reflexiók''ban mondja Goethe: "Panoramic ability" - ezzel rendelkezem egy angol kritikus szerit, amiért hálás köszönet jár neki." Csakugyan: keresve sem találhatnánk találóbb elnevezést Goethe "faculté maitresse" -ére, legfőbb, leglényegesebb képességére. Igen, panorámalélek lakott benne, egy különleges szellemi szem, amely sztereoszkopikusan tudta látni a dolgokat: sokszínűen és teljesen, perspektivikusan és árnyaltan. S e látás mellé enciklopedikus morálérzet társult, mely mindennel szemben nyitott és megértő volt. ... Goethe rajongó, mint egy kékharisnya, és józan ,mint egy bürokraa, mér-már a ripőkségig őszseni, és már-már az udvaroncságig morális, pietista és ateista, hazafi és kozmopolita, misztikus és materialista, szabadgondolkodó és reakciós, tüzes szerető, aki teljesen alámerül a szenvedélyben, és hideg egoista, aki kizárólag magára koncentrál: Goethe minden, mert az élet minden.
 
...
20. sor:
Schiler ezzel szemben drámai szervezet volt. Életrajza maga is egy Schiller-dráma: mindjárt ifjúsága igen erőteljes nyitás, remekbe szabott, felcsigázóan feszes expozíció, aztán következnek az egyre tarkább és egyre hevesebb konfliktusok, melyek szédítő tempóját csak itt-ott szakítja meg némi deklamáló bölcselkedés, míg végül bekövetkezk a hatalmas, a tragikus katasztrófa, a lehető legdrámaibban, nyílegyenes zuhanásként a cselekmény tetőpontjáról. Schiller meghal, és hátrahagyja a Demetrius torzóját, a világirodalom legerősebb első felvonását.
 
...(1794-1805)...
...
 
(1794-1805)
Az említett tíz esztendő során két közös művet hozott létre Goethe és Schiller: a weimari színházat és a Xéniákat. Fáradozásaik szüleménye, az úgynevezett "weimari iskola" a beszámolók tanúsága szerintegyenesen ijesztő válfaját terjesztette el a színjátszásnak egész Németország-szerte: benne tetőzöttaz a stílus, amit - a legkevésbé sem elismerően- még ma is "udvari színház"-ként emlegetnek. Goethe alapszabálya így hangzott: "a színész folyton gondoljon arra, hogy a közönség kedvéért áll a színpadon", vagyis nem szabad holmi "rosszul értett természetesség"-ből úgy játszaniaa, mintha nem volna jelen senki más, csak ő meg a partnere. Az elv alapjában véve nem is helytelen, ám olyan mértékbe szó szerint vették, külsődlegessé torzították, ami már-már felfoghatatlan. ...
Ami a Xéniát illeti, meglehet, hogy ama jénai szobában, ahol a szerzőpáros kollaborációja nyomán legtöbbjük keletkezett, a maximális dózis gyűlt egybe bölcsességből, tudásból, ízlésből, korszellemből, nyelvérzékből és lélekismeretből, ami csak az akkori Németországban összegyűlhetett; ismeretes, mi lett az eredmény. A kortársak szinte egyhangúlag leszavazták; a vezető lapok - az Erlanger felehrten Zeitungen, a Neue allgemeine deutsche Bibliothek, az Oberdeutsche allgemeine Literaturzeitung.