„Egon Friedell: Az újkori kultúra története” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
8. sor:
* Egy kislány azt kérdezte tőlem egyszer:
"Mondd, igazán is éltek azok a klasszikusok?" Amilyen naív, olyan tanulságos elszólás egy gyermek szájából. ...
 
 
/ Goethe és Schiller /
 
 
*'''A két gipszfej'''
 
/ Goethe és Schiller / Miben állt akkor e két férfiú valódi jelentősége, akik üres gipszfejét a német polgár áhítattal telve rakja ki minden kirakatba? Éltek, méghozzá példaszerűen. Ebben állt egész ténykedésük.
Az egyik élete nem volt más, csak a munka, szorgalom és munka. Örök nyugtalanság, mindig tovább, egyre csak feljebb és feljebb: ez volt számára a létezés értelme. Egész szellemi és fizikai organizmusa nem volt egyéb egyetlen hatalmas erőgénél, amely szüntelenül az erőt gyűjtögette újra. Így száguldott megállíthatatlanul, csillapíthatatlan Phoebus módjára, míg rohanása egyszer egyszer csak utolsó leheletét is kipréselte belőle, és összeesett.
A másik élete nem volt más, csak növekedés, fejlődés és növekedés. Ahogy a kristály növekedik fokról fokra, zajtalanul gyarapodva, mindíg új meg új ízekkel egészülve ki, mértanian tiszta, egyenletes formákban, úgy növekedett ő is, nem véve el és nem téve hozzá önkényesen semmit, nem lassítva, és nem gyorsítva lélegzetnyit sem. S mikor elért növekedése és gyarapodása csúcsára és végére, ahová ember elérhet, akkor meghalt... megállapodott.