„Egon Friedell: Az újkori kultúra története” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
58. sor:
 
* Beethoven, Napóleon és Goethe a korszak három legnagyobb alakja; de hármuk közül Beethoven a legnemesebb. És a sors tragikuma az, ha ő minden jel szerint megértette a másik kettőt, a másik kettő viszont nem értette meg őt. Ha Goethe megértette volna a beethoveni jelenséget, akkor ma talán miénk lehetne minden idők legnagyszerűbb, legmegrendítőbb műalkotása: a Beethoven által megzenésített Faust; a gondolat végtelensége egyesítve a dallam végtelenségével. S ha Napóleon felfogja Beethovent, akkor Európa ma talán más arcot mutatna. Ismert tény, hogy Beethoven 3. szinfóniáját, az Eroicát - "''composta per festeggiare il souvenire di un grand' uomo''" ("komponálva egy nagy ember emlékének ünneplésére") - eredetileg Bonaparte tábornoknak ajánlotta, s amikor Napóleon császárrá kiáltotta ki magát, kitörölte az ajánlást. Napóleon az lehetettt volna, amit az Eroica és a 9. szinfónia kifejez: hős az emberiség szolgálatában; lehetett volna, de nem lett.
 
=== '''A jakobinus diktatúra''' ===
 
...
Ám a bölcsek és erényesek, akik készek a forradalmat szolgálni, szintúgy szüntelen veszélyben lebegnek, hogy tudniillik félreértik a forradalom célját és akaratát; hiszen az ész szigorú uralma alatt - ez az ész a strassburgi dóm lebontását követeli, mive oly antirepublikánus, hogy nem átallja lenézni a többi épületet; ez az ész vérpadra küldi Lavoisier-t, mert van olyan testvérietlen, hogy többet ért a vegytanhoz, mint az összes többi polgár; sőt, ez az ész még a mesében sem tűr meg többé aranyhajú királykisasszonyt, hanem "assignata-hajú szépség"-ről regél a kisdedeknek -, szóval, egy ilyen ész uralma alatt rettentő hamar az előkelőség hírébe keveredhet valaki. Az még csak hagyján, hogy lecsuknak egy cselédlányt, "mert fennáll a gyanú, hogy egy papnál szolgált", jóllehet csak gyanúsítható e gaztettel; egészen logikusnak hangzik az is, ha a letartóztatási jegyzőkönyv nemegy delikvens esetében így indokolja az intézkedést: " gondolkodnak, és ezzel könnyen árthatnak";
...
az már igencsak nyugtalanító, ha egy hatéves fiúcska azért veszíti el szabadságát, mert "egyszer sem adta jelét hazafiasságának", egy szatócs pedig azért jut ugyanilyen sorsra, mert így talált köszönni a városi tisztségviselőknek: "Jó napot, ''Uraim''!" És mit szóljon az ember annak a cipésznek az esetéhez, akit azért internáltak, mert "egész életében arisztokrata volt"?
Az erénydús Robespierre eltörölte ugyan az ész materialista kultuszát, s helyette az "etre supreme", a legfelső lény nyilvános tiszteletét rendelte el, magát téve meg az új vallás főpapjának; de azért nem volt nagyon tanácsos túl sokat törődni a jó Istennel, mert akit mise vagy prédikáció hallgatásán kaptak rajta, az elveszett, és akit az utolsó kenet feladása közben csípnek nyakon, az jobban teszi, ha nem kel fel többet az ágyból, másként guillotine vár rá.