„Egon Friedell: Az újkori kultúra története” változatai közötti eltérés

...

Ám a bölcsek és erényesek, akik készek a forradalmat szolgálni, szintúgy szüntelen veszélyben lebegnek, hogy tudniillik félreértik a forradalom célját és akaratát; hiszen az ész szigorú uralma alatt - ez az ész a strassburgi dóm lebontását követeli, mive oly antirepublikánus, hogy nem átallja lenézni a többi épületet; ez az ész vérpadra küldi Lavoisier-t, mert van olyan testvérietlen, hogy többet ért a vegytanhoz, mint az összes többi polgár; sőt, ez az ész még a mesében sem tűr meg többé aranyhajú királykisasszonyt, hanem "assignata-hajú szépség"-ről regél a kisdedeknek -, szóval, egy ilyen ész uralma alatt rettentő hamar az előkelőség hírébe keveredhet valaki. Az még csak hagyján, hogy lecsuknak egy cselédlányt, "mert fennáll a gyanú, hogy egy papnál szolgált", jóllehet csak gyanúsítható e gaztettel; egészen logikusnak hangzik az is, ha a letartóztatási jegyzőkönyv nemegy delikvens esetében így indokolja az intézkedést: " gondolkodnak, és ezzel könnyen árthatnak";

Az erénydús Robespierre eltörölte ugyan az ész materialista kultuszát, s helyette az "etre supreme", a legfelső lény nyilvános tiszteletét rendelte el, magát téve meg az új vallás főpapjának; de azért nem volt nagyon tanácsos túl sokat törődni a jó Istennel, mert akit mise vagy prédikáció hallgatásán kaptak rajta, az elveszett, és akit az utolsó kenet feladása közben csípnek nyakon, az jobban teszi, ha nem kel fel többet az ágyból, másként guillotine vár rá.