„Lányi Sarolta” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új lap |
|||
189. sor:
* Ez a végtelenül gyöngéd költőnő, aki bájos ötlettel "Ön"-nek szólítja a boldogságot, mert bár tegezni szokták, de neki még idegen, aki bús tréfálkozással mondja el, hogy álmában megcsókolta a kedvest, s ez nem emlékszik erre a csókra – a magyar szerelmi lírának talán legleheletszerűbb finomságait hozta. ([[Tóth Árpád]], 1913)<ref>[http://epa.oszk.hu/00000/00022/00129/04194.htm Nyugat 1913. 11. szám] (Az ''Ajándék'' c. verseskönyvről)</ref>
* E tekintetben: bensőség, őszinteség, közvetlenség és egyszerűség dolgában Lányi Sarolta lírája valóságos kincse irodalmunknak. Nem a legművészibb, nem a leggondolatgazdagabb, nem a legegyénibb, nem a legmagávalragadóbb
== Források ==
| |||