„A világirodalom története (Szerb Antal)” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
17. sor:
*([[Homérosz]]):
** Az előzmények más népeknél is együtt voltak, és mégsem alkottak még egy Iliast: mert Homéros csak egy volt. [...] A csoda az, hogy teremtő géniusz járt az emberek között - és mindjárt az első költő, akinek neve ránk maradt, azok közé a világalkotó géniuszok közé tartozik, amilyen csak három-négy ha megjelent az egyetemes irodalomtörténet folyamán. ''(6.
** A halhatatlanság az istenek fölénye a rövidéletű emberekkel szemben, de a halandóság az emberek fölénye az istenekkel szemben, mert ez ad tragikus súlyt, komolyságot, fényt és árnyat tetteiknek. Az istenek halhatatlanok és éppen ezért súlytalanok. ''(11.
* [[Platón]]
** A platóni filozófia az írók és művészek természetes filozófiája, benne találja meg az író és művész életének értelmét: megragadni és ábrázolni a világ mögött lévő világot, a dolgok igazi jelentőségét. Minden alkotó platónista, akár tudja, akár nem. ''(50.
* [[Titus Livius]]
** Spengler szerint az antik embernek nem volt személyisége, csak gesztusa a világ felé. Akár igaz ez, akár nem, Livius nagy műve, a nagyszerű római gesztusok gyűjteménye. Emberei mind olyan rómaiak, mint ahogy a rómaiakat elképzeljük, és hogy így képzeljük el, az nem kis mértékben Liviusnak köszönhető. [...] A történettudósok hitelességét erősen kétségbevonják. Inkább művész volt, mint tudós, a drámai hatás kedvéért feláldozta az igazságot [...] De sokkal fontosabb, hogy érzéke volt Róma méltósága iránt. [...] Az utókor tőle tanulta meg, hogyan kell a nemzeti történelmet, amely sokszor csak barbár harcok, kegyetlen rablókalandok emléke, áthumanizálni, a magasztos pátosz síkjába felemelni. ''(96.
* [[Tacitus]]
31. sor:
** Mélységesen pesszimista; még pesszimistább, mint amennyire az amúgy is sötéten látó római természet és a szomorú viszonyok megokolják. Pesszimizmusa tulajdonképp nem is korára irányul, hanem az emberi nemre, mint Swifté, akihez szellemessége is hasonlít egy keveset.
** Tudta jól, hogy az előkelőek szolgalelkűsége és a nép ostoba aljassága miatt nincs más megoldás, mint a zsarnokság - de ez a megoldás undorral töltötte el.
** Valami zseniális rosszhiszeműség van benne. Jót senkiről nem tételez fel. Augustus - mondja - Tiberiust jelöli utódjául: jól ismeri ugyan Tiberius hibáit, de azt akarja, hogy saját emléke annál inkább ragyogjon az összehasonlítás révén. Tacitus szörnyű iróniáját leginkább híres vagy-vagy-os szerkezetei fejezik ki: Tiberius anyja betegségének hírére gyorsan hazatér, „vagy mert akkor még csakugyan őszinte egyetértés volt anya és fia közt, vagy pedig rejtett gyűlölködésből”. ''(106-107.
* ''(A szentírás és a keresztény ókor'' c. fejezet bevezetője):
** Ha azt mondjuk, e kor kultúrájának középpontjában a vallás állt, nem mondunk semmit, mert minden igazi kultúra középpontjában a vallás áll, a kultúra nem is más, mint egy-egy vallás világképének kiteljesítése a szellem valamennyi területén. ''(117.
* Jónás:
** Jónás próféta könyve némelyek szerint humoros műnek készült és csak azért maradt fenn, mert idővel komolyan vették: az ellenséges városok pusztulását hirdető és a pusztulásnak elébe ujjongó prófétai magatartást csúfolja ki. ''(125.
| |||