„Jókai Mór” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Az arany ember: Szerkesztőkre bízom, belevalók-e a Jókai-idézetek és miképp, mit érdemes az egész szerkesztésemből kivenni, betenni, áttenni. |
→A kőszívű ember fiai: Innen is törölhető, ami nem kell az idézetemből. |
||
38. sor:
Az akkori adminisztrátor kifejezésről: "Ezen cím alatt: "administrator" a német Conversations-Lexiconban fog találni, a ki keresi, valami csendes, békés egyházi személyt, a ki imádkozik, búcsúztat és úrvacsorákat osztogat; a magyar Conversations-Lexicon pedig egy mesebeli rém fogalmát jegyezte fel benne; ki egy időben erdőt nyőni, sziklákat morzsolni küldetett alá a bűnös földre, s nagy úr volt, a hol sok szolgára talált." <ref>Jókai Mór: A kőszívű ember fiai. 1. Révai Testvérek, Budapest, 1895. (Jókai Mór összes művei. Nemzeti kiadás 29.) 2. p.</ref>
A ''krák''ról: "A régi kor természettudósai beszélnek egy csodaállatról, a melynek neve "krák".
Pontoppidan norvég tudós le is írta e szörnyeteget.
A krák egy töméntelen nagy tengeri állat, mely lenn a tenger-feneken lakik, s melynek néha-néha eszébe jut a vizek szinére felemelkedni.
Mikor aztán rengeteg nagy háta felmerül a hullámok közül, befedve tengeriszappal, tele nőve tengeri fügével, tengeri tulipánnal, korallerdővel, akkor a penguinok, kormoránok azt gondolják, hogy ez valami új sziget, odatelepednek, ott fészkelnek, rondítanak a hátán; a krák engedi azt békével.
Időjártával aztán belepi a fű a hátát; a hajósok meglátják: ni milyen szép zöld sziget! kikötnek rajta, birtokukba veszik, házat építenek rá; a krák mind ezt tűri szépen.
Azután elkezdik a hátát fölszántani, bevetik árpával; a krák engedi a hátát szántatni, boronáltatni; legfeljebb akkor, mikor tüzet raknak rája, gondolhat annyit magában, hogy milyen nagy baj az, mikor egy ilyen nagy állat nem tudja a hátát megvakarni.
A hajósok mindig jobban találják magukat rajta, már kutat is ásnak a hátán s ugyan örülnek rajta, mikor víz helyett zsirt meregetnek fel a kútból. A krák engedi szivattyúztatni a zsirját, hiszen van neki elég.
A hajósok a gazdag szigetre raktárakat építenek, vámot, rendőrséget importálnak rá, talán még részvénytársulatokat is alapítanak föléje. Egyszer aztán, mikor már az eleven húsáig lefúrtak, a krák azt gondolja, hogy de már ennek fele sem tréfa, s visszaszáll a tenger fenekére. Vele együtt madár, ember, hajó, raktár és részvénytársulat." <ref>Jókai Mór: A kőszívű ember fiai. 1. Révai Testvérek, Budapest, 1895. (Jókai Mór összes művei. Nemzeti kiadás 29.) 162. p. Erik Pontoppidan dán természetkutató volt, de Norvégia természetrajzával is foglalkozott.</ref>
Pest 1849-es ábrázolása: "Pest olyan derült arczú város különben. Nincsenek ócska tornyai, vármaradványai, mik elmult borús időkre emlékeztetnének, az utolsó védbástya fala rég házak közé van beépítve; nincsenek ódon kastélyai, mikhez rémmeséket költhetne a népmonda; nincsenek titoktartó kolostorai, mik hideg borzadályt lehelnének falaikból; nincsenek fényes aristocraticus palotái; nincs Bastilleje, sem Towere, de nincs Kremlje és Louvre-e sem; még csak egy nagyobbszerű templom sem kevélyíti arczát. Olyan "otthon"-nak szánt város az egész.
| |||