„Jókai Mór” változatai közötti eltérés

Az* akkori adminisztrátor kifejezésről: "Ezen cím alatt: "administrator" a német Conversations-Lexiconban fog találni, a ki keresi, valami csendes, békés egyházi személyt, a ki imádkozik, búcsúztat és úrvacsorákat osztogat; a magyar Conversations-Lexicon pedig egy mesebeli rém fogalmát jegyezte fel benne; ki egy időben erdőt nyőni, sziklákat morzsolni küldetett alá a bűnös földre, s nagy úr volt, a hol sok szolgára talált." <ref>Jókai Mór: A kőszívű ember fiai. 1. Révai Testvérek, Budapest, 1895. (Jókai Mór összes művei. Nemzeti kiadás 29.) 2. p.</ref>

A* ''krák''ról: "A régi kor természettudósai beszélnek egy csodaállatról, a melynek neve "krák".

A hajósok a gazdag szigetre raktárakat építenek, vámot, rendőrséget importálnak rá, talán még részvénytársulatokat is alapítanak föléje. Egyszer aztán, mikor már az eleven húsáig lefúrtak, a krák azt gondolja, hogy de már ennek fele sem tréfa, s visszaszáll a tenger fenekére. Vele együtt madár, ember, hajó, raktár és részvénytársulat." <ref>Jókai Mór: A kőszívű ember fiai. 1. Révai Testvérek, Budapest, 1895. (Jókai Mór összes művei. Nemzeti kiadás 29.) 162. p. Erik Pontoppidan dán természetkutató volt, de Norvégia természetrajzával is foglalkozott.</ref>

Pest* 1849-es ábrázolása: "Pest olyan derült arczú város különben. Nincsenek ócska tornyai, vármaradványai, mik elmult borús időkre emlékeztetnének, az utolsó védbástya fala rég házak közé van beépítve; nincsenek ódon kastélyai, mikhez rémmeséket költhetne a népmonda; nincsenek titoktartó kolostorai, mik hideg borzadályt lehelnének falaikból; nincsenek fényes aristocraticus palotái; nincs Bastilleje, sem Towere, de nincs Kremlje és Louvre-e sem; még csak egy nagyobbszerű templom sem kevélyíti arczát. Olyan "otthon"-nak szánt város az egész.

Negyvenöt év előtti arczáról beszélek. Még akkor nem volt körüle az a száz fekete kémény, mely most mindennap fekete korommal írja fel az égre a földi prózának diadalait; eszemben sem élt a múzeum körüli city; a széles Dunaparton hosszan egy, csupa egyenlő kétemeletes házakból támadt épületsor mosolygott. Olyan volt az, mint egy szép fiatal hölgynek ajkai közt a ragyogó fogsor. A közeledő idegent úgy hivogatja az első tekintet." <ref>Jókai Mór: A kőszívű ember fiai. 2. Révai Testvérek, Budapest, 1895. (Jókai Mór összes művei. Nemzeti kiadás 30.) 124. p.</ref>