„Kalevala” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
8. sor:
==Idézetek==
===A világ kezdete és Vejnemöjnen születése (az első énekből) ===
<poem>
Egymaga ér az éjjel hozzánk,
28. sor:
áldott Ilmatár anyától, levegőég leányától.
</poem>
:''(ford. Rácz István)''
=== Vejnemöjnen elvarázsolja Joukahajnent (a harmadik énekből) ==
<poem>
Vejnemöjnen megharagszik, szívét mardossa a szégyen:
Most már maga kezd dalolni, szavait mind sorra szedni.
Nem volt az kis kölyök verse, nevető némber nótája,
hanem szakállas hős szava, mit nem ért a gyatra gyermek,
sem a serdülők serege, kérők közül is kevesen
ez esendő esztendőkben, e veszendő végidőkben.
Vejnemöjnen dalba kezdett: roppant a föld, a tó rengett,
reszkettek mind a rézhegyek, dombok döngtek, dübörögtek,
kősziklák kettészakadtak, parton a kövek pattogtak!
Varázsolja Joukahajnent: szánrúdját szederbokorrá,
jármát rekettyévé rontja, szánja talpát fűzfa tönkké,
szépen fonott szánkosarát lápi lonccá varázsolja,
gyönyörű gyöngyös ostorát vízi sássá változtatja,
keselylábú kis kancáját zúgó közepébe kővé.
Aranyszeggel kivert kardját veti villámul az égre,
íja cicomás ívéből szivárványt von víz fölébe,
tarka tollas nyilaiból sebes sólymokat varázsol,
hargasállú hű kutyáját barna sziklává bűvöli.
Fejéről a fülessapkát fehér felhővé dalolja,
kényes kezéről a kesztyűt váltja víznek virágjává,
kékkel írott könnyű ingét fent kószáló égi köddé,
derekának díszes övét sziporkázó szép csillaggá.
Magamagát Joukahajnent derékig dágványba dugja,
mellig mocsárba meríti, hónaljig homokba nyomja.
Joukahajnen, a lapp legény, maga kárán megtanúlta:
kínok ösvényére kerűlt, fájdalmak földjére tévedt,
mikor vén Vejnővel kezdett varázslásban vetélkedni.
Mozgatná merevült lábát: meg sem bírja moccantani!
Másodszor is megkísérli: lábát kőbocskor kötözi!
Joukahajnen, a lapp legény, búsan látja: bajba jutott!
Szabát szelídebbre fogja, emígyen kezd könyörögni:
„Jaj, világbölcs Vejnemöjnen, örök titkoknak tudója!
Vonjad vissza szent szavaid, bontsad bűvölőigéid!
Szabadíts meg szükségembőlm végy ki e vészes veremből!
Árát adom, megígérem, magam kincsekkel kiváltom!”
</poem>
:''(ford. Rácz István)''
==Külső hivatkozások==
| |||