„Ancsel Éva” változatai közötti eltérés

Ancsel Éva a legyintésről.
(Ancsel Éva a legyintésről.)
*A történelem gyúlékony anyag, de nem úgy mint a papír, hanem úgy mint a napalm.
 
== Töredékek az emberi teljességről ==
== Irodalom ==
* Legyinteni csak az tud, aki kinőtt minden gyermekbetegséget - legfőképpen a komolyságot -, ha nem is nőtt fel semmihez. Mindenesetre mások fölébe nőtt. A legyintés nem a józanság gesztusa, hanem azoké, akik a sárga földig leitták magukat józansággal - egyszóval idültek. Állapotuk a szervezetre teljesen ártalmatlan, ezért az orvostudomány sem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogyan lehetne őket magukhoz téríteni - némely esetben magukhoz visszatéríteni. A legyintés az élet renegátjainak a gesztusa: gúnyos integetés a távolból.
 
Legyinteni nem mindenki tud. Nem lehet például egyszerre vasat önteni és legyinteni.
 
Írni éppenséggel egy kézzel is lehet, de mit ér ez a művelet, ha közben a másik kéz legyint? <ref>Ancsel Éva: Töredékek az emberi teljességről. Magvető. 1982. 48. p.</ref>)
 
== Jegyzetek ==
<references/>
 
== Források ==
Ancsel Éva: Összes bekezdése. Kossuth Kiadó, 1999.
 
{{wikipédia}}
[[Kategória:Magyar filozófusok]]
318

szerkesztés