„Joszif Visszarionovics Sztálin” változatai közötti eltérés

*Sztálin elvtárs mióta főtitkár lett, felmérhetetlen hatalmat összpontosított kezében, és nem vagyok biztos afelől, hogy mindig elég körültekintően tud majd élni ezzel a hatalommal. (''Lenin'')
*Sztálin túlságosan goromba, és ez a fogyatékosság, amely teljes mértékben elviselhető közöttünk, kommunisták között, az egymás közötti érintkezésben - tűrhetetlenné válik a főtitkár tisztségében. Ezért javaslom az elvtársaknak, gondolkozzanak Sztálin áthelyezésének módján, és jelöljenek ki erre a helyre másvalakit, akinek minden egyébtől eltekintve csak egy előnye van Sztálin elvtárssal szemben, nevezetesen az, hogy türelmesebb, lojálisabb, udvariasabb és figyelmesebb az elvtársakkal, kevésbé szeszélyes stb. (''Lenin'')
*Azt gondolnánk, hogy aki abszolút hatalomhoz jut egy ilyen hatalmas országban, az nagy ember. De ez nem igaz. Sztálin nem volt nagy ember. Először is bárdolatlan volt, híján a szellemi minőségnek, nem volt különösebben inteligensintelligens, viszont egészséges gyakorlati észjárással és mindenféle negatív tulajdonsággal rendelkezett. Tehát agyafúrt volt, soha senkinek semmit nem bocsájtott meg, mindig bosszút állt, személyes kapcsolataiban tisztességtelen volt. Sztálin természeténél fogva durva ember volt. Ennek ellenére kifogástalanul tudott viselkedni, illetve tudta magát türtőztetni. faragatlanul csak akkor viselkedett, amikor úgy ítélte, hogy felesleges udvariaskodnia. (''Bazsanov'')
*Azon a napon, amikor eltemette feleségét, az emberi érzés utolsó szikrája is kiveszett belőle. Lelkét eltöltötte a kimondhatatlanul gonosz indulat, amit még kegyetlen apja kezdett kisgyerek korában beléoltani. Tulajdon szegénységre kárhoztatott sorsa iránt közömbössé vált, és az egyre ritkábban jelentkező erkölcsi megfontolásokat éles kacajjal nyomta el. Kíméletlenné lett önmagával is, akárcsak minden más emberhez is. (''Iremasvili'')
*A legelemibb emberi tisztesség is hiányzik belőle. (''Krupszkaja'')
Névtelen felhasználó