„Kölcsey Ferenc” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Vadaro (vitalap | szerkesztései)
a Visszavontam 188.36.71.166 (vita | szerkesztései) szerkesztését (oldid: 44305)Az eredeti alak a helyes.
lészen-e
37. sor:
* Az ember külsője és belsője között természetes viszony van, s ha valakiről ítélkezni akarsz, mindkettőre figyelmezz!
:* ''Az emberi természetről''
* Ki nem tett meg mindent, mit tennie kellett s lehetett vala, az boldog nem leszenlészen. Ki pedig emberi s polgári kötelességeit híven teljesíté, az önérzésen boldog lehet, de leszenlészen-e valósággal? azaz leszenlészen-e általánosan? más kérdés.
* Most pedig szeretett gyermek, isten veled! Most még a gyermekkor bájos álmai kebledhez gondot férni nem engednek, de eljön egyszer az az idő, s a tapasztalás égető nappala tégedet is felébreszt. Ha majd a felébredés kínos óráiban e lapokat előveended, jusson emlékezetedbe: miképpen a felébredés kínos órájának gyötrelmeit én is teljes mértékben szenvedtem, azonban szerelmemet az emberiség, s bizodalmamat az örök sors iránt híven megőrizni törekvém, s hidd el nekem, ki e kettőt bírja, az füstbe ment remények után sem fog vigasztalás nélkül maradni.
* Az emberben, mint minden állatban, önszeretet nagymértékben lakik; s ez a természetnek azon kétértelmű ajándéka, mely aszerént, mint irányoztatik, vagy segédünk lehet minden jóra, vagy vezérünk minden gonoszra. Legelső amit e részben tennünk kell: tiszta ismerettel választott s állandóul megtartandó elv birtokára törekedni. Ennek híjával, ha nem éppen gonosz is valaki, de pillanatnyi indulatok s az igen rosszul értett önszeretet mindenkori sugalmai határozzák meg: s majd jót, majd gonoszt cselekszik, és életfolyama e kettőnek bizonytalan vegyülete. Milliomok vannak ilyenek; s az ő szíveikbe gyakran több hajlandóságot öntött a természet jót, mint rosszat tenniek; s hibájuk csak az, mert nem alapra építék életöket.