„Kölcsey Ferenc” változatai közötti eltérés

egyfajta, afféle
(egyfajta, afféle)
 
 
== Parainesis ==
A ''Parainesis Kölcsey Kálmánhoz'' ([[w:hu:1837|1837]]) – Kölcsey erkölcsi szemléletének megfogalmazása. Műfajilag: meghatározott személyhez szóló intelem, affajtaafféle végrendelet, középkori elnevezése szerint: ''királytükör''.
 
* Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! Mert haza, nemzet és nyelv három egymástól válhatatlan dolog, s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nem fog.
:* ''Az emberi természetről''
* Ki nem tett meg mindent, mit tennie kellett s lehetett vala, az boldog nem lészen. Ki pedig emberi s polgári kötelességeit híven teljesíté, az önérzésen boldog lehet, de lészen-e valósággal? azaz lészen-e általánosan? más kérdés.
* Most pedig szeretett gyermek, istenIsten veled! Most még a gyermekkor bájos álmai kebledhez gondot férni nem engednek, de eljön egyszer az az idő, s a tapasztalás égető nappala tégedet is felébreszt. Ha majd a felébredés kínos óráiban e lapokat előveended, jusson emlékezetedbe: miképpen a felébredés kínos órájának gyötrelmeit én is teljes mértékben szenvedtem, azonban szerelmemet az emberiség, s bizodalmamat az örök sors iránt híven megőrizni törekvém, s hidd el nekem, ki e kettőt bírja, az füstbe ment remények után sem fog vigasztalás nélkül maradni.
* Az emberben, mint minden állatban, önszeretet nagymértékben lakik; s ez a természetnek azon kétértelmű ajándéka, mely aszerént, mint irányoztatik, vagy segédünk lehet minden jóra, vagy vezérünk minden gonoszra. Legelső amit e részben tennünk kell: tiszta ismerettel választott s állandóul megtartandó elv birtokára törekedni. Ennek híjával, ha nem éppen gonosz is valaki, de pillanatnyi indulatok s az igen rosszul értett önszeretet mindenkori sugalmai határozzák meg: s majd jót, majd gonoszt cselekszik, és életfolyama e kettőnek bizonytalan vegyülete. Milliomok vannak ilyenek; s az ő szíveikbe gyakran több hajlandóságot öntött a természet jót, mint rosszat tenniek; s hibájuk csak az, mert nem alapra építék életöket.
* Állhatatosság és makacsság úgy állanak egymás ellen, mint bátorság és vakmerőség. Valamint egyiket tisztelned: úgy másikat megvetned illik. (...) Makacsság és értelmetlenség: együtt járó dolgok. E két utolsó gyakran hamis szégyennel van egybekötve: mondásunkat vagy tettünket félben hagyás által hibásnak ismerni nem akarjuk. De ha öntudatunk, s maga a dolog kiált: mit használ ellenkezőt kiáltoznunk? Az állhatatost még süllyedésében is önérzés boldogítja: a makacs szívet pedig késő, sikertelen megbánás vérezi.
16

szerkesztés