„Michel Eyquem de Montaigne” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a vastagítás megszüntetése |
|||
7. sor:
* Többet tanulmányozom önmagamat minden más dolgoknál: ez az én metafizikám, ez az én fizikám.
* Nagy csudatévő az emberi elme!
*
* Minden ismeretünk érzékeink útján jut elménkbe.
* Az érzékek az emberi ismeret kezdete és vége.
20. sor:
* A halál, mondják, minden kötelezések alól feloldoz bennünket.
* Mivelhogy bizonytalan, hol vár bennünket a halál, várjuk mi őtet mindenütt. A halálról gondolkodni annyit tesz, mint a szabadságról gondolkodni. Aki meghalni megtanult, leszokott a rabszolgaságról. Aki által látta, hogy az élettől megfosztatni nem szerencsétlenség, annak semmi sem szerencsétlenség többé az életben: a meghalni tudás minden alá vettetés és kényszer alól megszabadít.
*
*
* Minden nyereség csakis más kárán szereztetik.
* A csalás igazi tere és alkalmatossága az ismeretlen dolgokban vagyon.
* Némelyek elhitetik a világgal, hogy hisznek abban, amiben nem hisznek; mások pedig, számosabban, önnönmagukkal hitetik el ezt.
* Az igazság, amely valamely párt oldalán vagyon, csak dísznek és lepelnek való ott; hivatkoznak reá, de nem fogadják bé, nem adnak szállást néki, és nem jegyzik el véle magokat.
*
* A császárok és csizmadiák lelkét egyazon öntőmintában mártják.
* A legkevésbé esmért dolgok a legalkalmatosabbak arra, hogy istenítessenek.
*
*
* A lelkiismeret törvényei, melyekről azt mondjuk, hogy a természetben fundáltatnak, valójában a szokásból erednek.
* Nem csak lelket, nem is csak testet, hanem embert kell nékünk nevelnünk: ne csináljunk hát egyből kettőt.
* Nagyobb a különbség ember és ember, semmint némely ember és némely állat között.
* Kinek a teste, kinek a lelke adja meg magát előbb az öregségnek.
*
* Az igazságnak és a hazugságnak egyforma az arculatja.
*
== Külső hivatkozások ==
| |||