„Sigmund Freud” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
SamoaBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: Migrating 33 interwiki links, now provided by Wikidata on d:Q9215
 
6. sor:
:''(a számok oldalszámok)''
 
16. Végtelen nagy azoknak a kultúrembereknek a száma, akik a gyilkosságtól, vagy vérfertőzésrélvérfertőzésről visszariadánakvisszariadnának, de nem mondanak le kapzsiságuk, erőszakosságuk, féktelen szexuális vágyaik kielégítéséről, nem mondanak le arról, hogy másokat hazugság, csalás, rágalmazás útján megkárosítanak, ha közben büntetlenül maradnak és ez valószínűleg sok kultúrkorszakon keresztül mindig így volt.
 
17. Fölösleges mondanunk, hogy egy kultúrának, amely résztvevőinek oly nagy számát nem elégíti ki, sõtsőt lázadásra készteti, nincs arra kilátása, hogy tartósan fennmaradjon, de azt meg sem érdemli.
 
21. Hiszen a kultúrát épp azért teremtette az ember, hogy azokat a veszélyeket, amellyel a természet fenyegeti, elhárítsa és többek között az emberek együttélését lehetővé tegye. A kultúra fő feladata, létezésének legfőbb indoka éppen az, hogy az embert a természet ellen védelmezze.
 
24. Az istenek megtartják hármas feladatukat, a természet rémségeit távoltartjáktávol tartják, a sors szörnyűségeivel, különösen a halállal kibékítenek és a szenvedésekért és lemondásokért amelyet az embereknek a kulturális együttélés kedvéért vállalniokvállalniuk kellett, kárpótolnak.
 
26. Az emberek úgy képzelik, hogy nem képesek elviselni az életet, ha nem értékelik ezeket az elképzelésüket olyan magasra, mint amire ezeknek véleményük szerint igényük van. És ezért felmerül a kérdés: mik ezek az elképzelések a lélektan tükrében, miért értékeljük õketőket olyan magasra, és tegyük fel félve azt a kérdést is: mi a valóságos értékük?
 
28. Végül is a primitív embernek nincs választása: a gondolkodás más módja nem áll rendelkezésére. Számára természetes, szinte veleszületett tulajdonság, hogy lényét a a külvilágba vetíti, hogy minden természeti jelenséget, amelyet megfigyel, magához hasonló lények megnyilvánulásának fogja fel. Ez a megértés egyetlen módja számára.
 
32. A vallásos elképzelések olyan tényekkel, a külső, vagy belső realitás olyan vonatkozásaival kapcsolatos kijelentések, illetõlegilletőleg tételek, amelyeknek tartalmát az ember maga nem tapasztalta és amelyek igényt támasztanak, hogy higyjenekhiggyenek nekik.
 
33. Egy ilyen tilalom eredete csak az lehet, hogy a társadalom nagyon jól tudja, milyen bizonytalan alapokon nyugszik a vallásos tanok hitele.
 
34. Így arra a különös eredményre jutunk, hogy kultúránk éppen az a része, amely a legnagyobb jelentõségűjelentőségű, számunkra és amelynek az a feladata, hogy a világ titkait megfejtse és hogy az élet szenvedéseivel kibékítsen bennünket, épp az a része rendelkezik a leggyengébb bizonyító erõvelerővel. Nem lennénk hajlandók elhinni egy ránk nézve annyira közömbös tényt, mint hogy pl. a cethalak élõélő fiakat szülnek, ha ez nem lenne az elõbbieknélelőbbieknél jobban bizonyítható.
 
35. Az értelem felett nincs más instancia. Ha a vallásos tanok igazsága egy belsõbelső élménytõlélménytől függ, ami az igazság bizonyítékául szolgál, mit gondoljanak azok az emberek, akiknek ebben a ritka élményben még nem volt részük? Minden embertõlembertől követelhetjük, hogy az értelem adományával éljen olyan mértékben, amilyen mértékben az rendelkezésére áll, de nem lehet egy mindenki számára kötelezõkötelező véleményt olyan indoklások alapján fölépíteni, amelyek csak igen kevesek számára hozzáférhetõkhozzáférhetők.
 
36. Az ilyen embereket nem lehet rábírni arra, hogy éppen a legfontosabb érdekei kezelésében lemondjon arról a biztonságról, amelyet a mindennapi gyakorlatban megkövetel.
 
37. Ezek az elképzelések, amelyek tanítások jellegét öltik magukra, nem tapasztalatok lecsapódásai, nem gondolkodás eredményei, hanem illúziók, az emberiség legrégibb, legerõsebblegerősebb, legsürgetõbblegsürgetőbb vágyainak teljesülései; erejük titka e vágyak erejében rejlik.
 
39. Senki sem kényszerítehtőkényszeríthető arra, hogy higgyen sem arra, hogy ne higgyen. De senki se ámítsa önmagát, hogy ezek a megállapítások helyes gondolkodás eredményei.
 
40. A valóságban ez csak kísérlet arra, hogy azt a látszatot keltsük, mintha még kitartanánk a vallás mellett, jóllehet már rég eltávolodtunk tõletőle. Ha vallási kérdésekrõlkérdésekről van szó, az emberek elképzelhetetlen mértékben nem õszintékőszinték és mindenféle intellektuális neveletlenségeket követnek el.
 
40. Filozófusok addig tágítják a szavak értelmét, amíg az eredeti értelembõlértelemből már alig marad valami; egy bizonyos absztrakciót, amelyet maguknak alkotnak, "istennek" neveznek és ezáltal deistákká, istenhívõkkéistenhívőkké válnak és az egész világ elõttelőtt dicsekednek azzal, hogy egy magasabbrendűmagasabb rendű, tiszta istenfogalomhoz jutottak el, jóllehet ez az isten már csak egy elmosódott árnyék, amelynek semmi köze sincsen a vallásos tanok hatalmas egyéniségéhez.
 
45. Kétséges, vajon az emberek egészében véve boldogabbak voltak-e a vallásos tanok korlátlan uralma idején, mint ma: erkölcsösebbek semmi esetre sem voltak. Mindig értettek ahhoz, hogy a vallásos elõírásokatelőírásokat puszta külsõségekkékülsőségekké változtassák és ezzel szándékaikat meghiúsítsák.
 
46. A műveltektõlműveltektől és szellemi munkásoktól nem kell féltenünk a kultúrát. Náluk a kulturált magatartás vallásos indoklásai zajtalanul cserélõdtekcserélődtek ki világiakkal, azonkívül õkők a kultúra hordozói.
 
47. Tehát vagy szigorú fegyelem alatt kell tartani e veszélyes tömegeket és gondosan elzárni előttük a szellemi felvilágosodás lehetõségétlehetőségét, vagy alaposan revideálnunk kell a kultúra és a vallás viszonyát.
 
47. Amikor Szent Bonifác a szászok által szentként tisztelt fát kivágta, a körülállók valami szörnyű esemény bekövetkezését várták e gonosz tett miatt. Semmi sem történt, mire a szászok felvették a kereszténységet.
 
48. A gyilkolás tilalmának ezt a racionális magyarázatát azonban nem mondjuk ki, hanem azt állítjuk, hogy istentől származik e tilalom és úgy gondoljuk, hogy õ sem akarja, hogy az emberek kiirtsák egymást. Ezzel a lépésünkkel a kultúrtilalmat különösen ünnepélyes formába öltöztetjük, viszont megkockáztatjuk az a veszélyt, hogy a tilalomnak való engedelmeskedést az istenben való hittõlhittől tesszük függővé. Ha ezt a lépésünket visszavonjuk és akaratunkat nem tulajdonítjuk istennek, hanem megelégszünk a társadalmi magyarázattal, akkor ugyan eltekintünk a kultúrtilalom megdicsőülésétől, viszont nem veszélyeztetjük.
 
49. ezért fültétlenülfeltétlenül hasznosabb lenne istent egyáltalán kihagyni a játszmából és becsületesen bevallani az összes kultúráliskulturális berendezések és elõírásokelőírások emberi eredetét.
 
51. Mindenesetre a vallás lényegét ezzel az analógiával nem merítettük ki teljesen. Kényszerjelenségeket mutat ugyan, mint bármely egyéni kényszerneurózis, viszont emellett vágyteljesülési illúziók rendszerét is tartalmazza, a valóság tagadásával, amilyeneket csak az amentiánál, egy boldog hallucinatorikus zavartságnál találunk.
 
53. Nagyon jól illik ide az a tény is, hogy a vallásos ember messzemenõenmesszemenően vértezett bizonyos neurotikus megbetegedések veszélyével szemben azáltal, hogy a közös neurózist elfogadta, nincs többé szüksége arra, hogy egyéni neurózisát kifejlessze.
 
53. Nagyon valószínű, hogy ennél az átdolgozásnál a kultúráliskulturális előírások nemcsak ünnepélyes dicsfényüket fogják elveszíteni, hanem egy általános revízió alkalmából sok közülük érvénytelenné válik, amit nem kell sajnálnunk.
 
55. Hogyan várhatjuk olyan emberektől, akiknek gondolkodása béklyóba van verve, hogy a pszichológiai ideált, azaz a gondolkodás uralmát elérjék?
 
56. Hogy a vallás vígaszainak hatása egyenértékű a narkotikummal, azt az amerikai kísérlet szépen mutatja. Ott az emberektõlemberektől most - nyilván női befolyásra -minden izgató, kábító és élvezeti cikket meg akarnak vonni és helyette istenfélelemmel telítik õketőket. A kísérlet sorsa nem vitás.
 
57. Talán annak, aki nem neurotikus, nincs is szüksége kábítószerre. Az ilyen ember nyilván nehéz helyzetbe kerül, be kell vallania magának, tehetetlenségét, a világmindenséghez viszonyított esendõségétesendőségét, látnia kell, hogy nem a teremtés középpontja és hogy nem tárgya egy jóságos elõrelátáselőrelátás által gyakorolt gyengéd gondoskodásnak. Abban a helyzetben lesz, mint a gyermek, aki puha és meleg szülõiszülői házát elhagyta. De vajon nem ez a sorsa az infantilizmusnak, hogy az ember kinõjekinője? Az ember nem maradhat õrõkkéőrökké gyermek, végül is ki kell lépnie az "ellenséges életbe"! Nevezhetjük ezt a "valóságra való nevelésnek" és elárulhatom Önnek, hogy munkám egyetlen célja az, hogy ennek a fejlõdésnekfejlődésnek a szükségességére felhívjam a figyelmet.
 
57. Már az is jelent valamit, ha az ember tudja, hogy a saját erejére van utalva. Akkor megtanulja azt helyesen használni.
 
61. Bizonyos, hogy az intellektus uralmától még messze, nagyon messze állunk, de nem végtelenül távol. És mivel ez utóbbi előreláthatólag ugyanazokat a célokat fogja szolgálni, mint amiket Ön most istentõlistentől vár - természetesen emberi mértékre csökkentve, amennyire az a külvilág kényszere, az Ananké megengedi: az emberszeretetet és a szenvedések enyhítését; ezért mondhatjuk, hogy ellentéteink csakideiglenesekcsak ideiglenesek és nemkiegyenlíthetetleneknem kiegyenlíthetetlenek.
 
62. Ön jól tudja, hogy miért: tartósan semmi nem állhat ellent az értelemnek és a tapasztalatnak; a vallás ellentéte az utóbbiakkal viszont nyilvánvaló.
 
62. Azért nem veszítjük el érdeklõdésünketérdeklődésünket a világ és az élet iránt, mert van szilárd támaszpontunk, amely Önnek hiányzik.
 
64. Nem, a tudomány nem illúzió. Illúzió volna azonban azt hinni, hogy mindazt, amit a tudomány nem tud nyújtani nekünk, valahonnan máshonnan megkaphatjuk.