„Hoffmann Rózsa” változatai közötti eltérés

* '''Magam nem találnám elképzelhetetlennek, hogy az állam (önkormányzat) által fenntartott iskola is nyugodtan vallhasson valamilyen világnézetet, keresztény elkötelezettséget, ha a nevelői közösség hívő emberekből verbuválódott.''' (Hiszen Magyarország lakosságának több mint 60%-a kereszténynek, vagy keresztyénnek vallja magát). Ehhez ma már természetszerűleg hozzá kellene tenni a gyermekeknek és a szülőknek azt a jogát, hogy ha egy nem hívő gyerek kerül ebbe az iskolába, őt semmiféle bántódás, kirekesztés nem érheti. Ez a fajta türelem nem új dolog. Szerzetesrendek pedagógiájában (így például a bencés pedagógiában) régtől fogva bölcs alapelv, hogy a gyereket nem lehet semmire sem kényszeríteni, és olyanért büntetni, amiben nem hisz. Jól működhetnének így az önkormányzati iskolák is.

*[…] a mai helyzet aggasztó. '''A lassan mindent elárasztó silányság és fogyasztói szemlélet betör az iskolák falai közé is.'''

:'''A reménysugarat az egyházi és a felekezeti iskolák adják.''' Ezekben többnyire megvan az Evangélium tanításában gyökerező, a közös hivatkozási alapot jelentő egységes értékrend. Itt nem kell evidenciákat magyarázni, mert a hívő pedagógusok tudják, hogy az igaznak, a jónak és a szépnek hol van a forrása. Az a kb. 6%, amelyet ezek az iskolák a magyar közoktatás rendszeréből magukénak mondhatnak, csekély arány, de nem elhanyagolható. Nekik kell kovásszá válniuk.

*'''Az a cél, hogy mind több gyermek részesüljön keresztény nevelésben, hogy szívja magába óvodás és iskolás korban azokat az értékeket, amelyeken Európa és Magyarország felépült.'''

* Vizsgáljuk meg mindenek előtt a világnézeti semlegesség kérdését. Hosszas előkészületek, indulatos viharok és szövegmódosítás után 1993-ban született meg a máig hatályos Közoktatási Törvény. Ide vonatkozó szövegét lényegében egyik kormányzat sem módosította azóta. A törvény kétféleképpen foglal állást, aminek komoly következményei vannak a mindennapok pedagógiájában. Egyrészt kimondja, hogy a szülőknek és a gyerekeknek alanyi joguk a világnézetüknek megfelelő iskolát megválasztani. Kimondja azt a jogukat is, hogy amennyiben ezt igénylik, a gyerekek állami iskolában is tanulhatnak hittant. Másfelől viszont leszögezi, hogy azok az iskolák, amelyeket az önkormányzatok tartanak fönn (és ezek mindmáig az iskolák több, mint 90%-át jelentik), nem lehetnek világnézetileg elkötelezettek, világnézetileg semlegesnek kell maradniuk. '''Nem beszélve arról az „apróságról”, hogy világnézeti semlegesség mint olyan nem létezik (csak istenhit vagy ateizmus például).''' A törvény ugyanakkor deklarálja a pedagógusok azon jogát, hogy a saját világnézetüket megvallhassák és e szerint taníthassanak... Az önkormányzat által fenntartott iskola tehát semlegességet kell, hogy hirdessen, meg kell szűrnie minden szavát, minden tettét, de én, mint az önkormányzati iskola keresztény tanára, megvallhatom a hitemet. Meglehetősen kétarcú szabályozás. Feltehetőleg a pedagógusok nagy többségének bölcsességét, hivatásszeretetét és egészséges lelkületét dicséri, hogy ebből a helyzetből jellemzően nem születnek súlyos konfliktusok az iskolákban.

: ''[Hoffmann Rózsa:]'' Nem értem, hogy miről beszélnek ezek az állítólagos szakértők. Egyetlen törvénykoncepciónk sem kötődik valláshoz. '''Másfelől értékrendbeli és világnézeti semlegesség nem létezik. Csak körül kell nézni, mit okozott az értékeket relativizáló, a jogokat és a kötelességeket, a befektetett munkát a sikerességtől elválasztó, meglehetősen cinikus “semlegesség”.''' Mi egy másodpercig sem titkoltuk, hogy értékelvű oktatási rendszer alapjait kívánjuk letenni. A törvénykoncepcióinkban és a kormányprogramban megfogalmazott értékek megegyeznek az oktatás több évszázada megbízható iránytűként szolgáló alapjaival.

* Megjegyzem, az a mintegy háromezer hallgató, aki a felsőoktatás kb. négyszázezer hallgatójából a múlt héten feljött a Szalay utcába, a tüntetés végén a szózatot énekelte el. '''A szózat utolsó sora így szól: "Itt élned, s [sic!] halnod kell". Kérdezem: nincs ellentmondás aközött, hogy nem akarnak a hazájuk érdekében dolgozni, ugyanakkor hangzatosan, szívükre tett kézzel eléneklik, hogy "Itt élned, halnod kell"? Én úgy hiszem, hogy ez is demagógia.'''

* Az lenne furcsa, ha nem óhajtana véleményt nyilvánítani egy ilyen, az egész ország jövőjét meghatározó kérdésben. '''Alkalmanként konzultálok a miniszterelnök úrral, ami mindig kiemelkedő intellektuális élmény számomra.''' És a legtöbb kérdésben egyezik a véleményünk.