„John Steinbeck” változatai közötti eltérés

* A vezető ott ült a vasülésén, s büszke volt az egyenes barázdákra, amelyeket nem a maga akaratából húzott, büszke a traktorra, amely nem az övé, s amelyet nem is szeretett, büszke volt az erőre, amelynek nem parancsolt. S amikor a vetés megérett és learatták, senki sem morzsolt el egy forró rögöt, ujjbegyei közt lepörgetve a szétporlott földet. Senki nem nyúlt hozzá a maghoz, nem kívánta kisarjadását. Az emberek nem a maguk termését ették, semmi közük nem volt a kenyérhez. Vas termékenyítette meg a földet, s lassan-lassan meg is ölte a vas; mert a földet nem szerette és nem gyűlölte senki; nem hallott sem imát, sem káromkodást.

* A bérlő elgondolkozott: Furcsa dolog ez. Ha valakinek van egy kis birtoka, az a birtok ő maga, hozzá tartozik, olyan, mint ő. Ha csak olyan birtoka van, hogy járhat rajta, művelheti, szomorkodhatik, ha rossz a termés, örülhet az esőnek, akkor az a birtok ő maga, s maga is megnövekszik valahogy, amiért a birtok az övé. Még ha sikertelenül gazdálkodik, akkor is megnöveli a birtoka. Ez így van. </br>A bérlő tovább gondolkozott: De ha olyan birtoka van az embernek, amit nem lát, vagy nem ér rá, hogy a maga kezével művelje, vagy nem lehet ott, hogy járjon rajta, hát akkor a birtok az úr. Az ember nem teheti azt, amit akar, nem gondolhatja azt, amit akar. A birtok az úr, erősebb a gazdájánál. S a gazda kisebb lesz, nem nagyobb. Csak a birtok a nagy, ő pedig szolgája a birtokának. Ez is így van.

 

==Külső hivatkozások==