„Markovits Rodion” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
30. sor:
: * * *
— Egyszer majd engem is jelenteni fognak — gondolta. — Az őrmester majd megnyálazza a ceruzáját, egy karikát csinál, vagy egy kis ferde keresztet tesz a nevem mellé. A főhadnagy tintával fog irni, stábnál gépírással jelentik tovább. Pesten a listába nyomtatva fogok szerepelni. A táviratot az öreg asszony viszi a Vécsey-erdőn keresztül és a Deáknék kocsmájánál megkérdik az öreg asszonyt, mi újság, azt fogja mondani: semmi, egy táviratot viszek ide a faluba, de Sepsyéknél az a nagy debella lány összeadta magát egy csendőrrel...
 
:* * *
 
A mocsárban egy ló felpuffadt hullája felett károgtak a varjak...
Ámbár ez saját lovunk. Lehetne saját emberünk is. Katonákat nem volna szabad vízbe fullasztani. Esetleg egy saját emberünkről írnák, hogy bele, bele a rokitnói mocsárba, a volhyniai mezőkön...
</poem>