„Rudyard Kipling” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
21. sor:
Hallgass, várj és figyelj; ez az eset akkor esett, édes gyermekem, amikor a háziállatok még vadak voltak. Vad volt a kutya, vad a ló, a tehén, a juh és vad volt a disznó - vadabb már nem is lehetett -, s ott járkáltak a ringó-rengő rengetegben a maguk vad csapásain. De minden vadállatok legvadabbika a macska volt. Magában kószált, s minden hely egyforma volt neki.
Természetesen vad volt az Ember is. Borzasztó vad. Nem is szelídült meg addig, amíg az asszonnyal nem találkozott, s az meg nem mondta neki, hogy semmi kedve vad módjára élni.
Azután így szólt:
– Töröld meg a lábadat, édes, valahányszor belépsz a barlangba, és most lesz otthonunk.
Az este pedig, édes drágám, forró köveken sütött juhhúst ettek és vad foghagymával, meg vad borral fűszerezték; és vad rizzsel és vad görögfűvel és vad cigánypetrezselyemmel töltött vad kacsát ettek; és velős vad ökörcsontot ettek; és vad cseresznyét ettek, meg vad gránátalmát. Azután az ember boldogan aludni ment szemben a tűzzel, az asszony pedig ülve maradt és fésülte a haját. Kezébe vette egy ürü lapockáját, – a nagy, sima lapockacsontot – és elnézte rajta a csodálatos jeleket és fát rakott még a tűzre és varázsolni kezdett.
Ez volt a világon az első énekbűvölés.
==Források==
| |||